Befőzéskor örülünk, ha a
lekvárok, befőttek végre a polcokra kerülnek. Hámozva, magozva a barack a
lábasban rotyog, a magja pedig leginkább a szemétbe kerül, nem is
sejtve, hogy mekkora kincstől fosztjuk meg magunkat.
A hunzák a barack magját olyan nagyra értékelték,
hogy fizetőeszközként használták. A Hunza völgye az azonos nevű folyó
mentén terül el, 6000 méternél magasabb hegycsúcsok között. A z
éghajlati viszonyok a sárgabarack termesztéséhez kiválóak. Atilla
népéből kivált, ős magyar rokonaink termesztik és igen nagy mennyiségben
fogyasztják a sárgabarackot és annak kincsét, a magját. A barackot
frissen és szárítva is fogyasztják, ételeiket pedig a barack magjából
préselt olajjal készítik. A hölgyek arcuk ápolására is használják a
magját.
A hunzák földjét úgy is hívják, hogy „a völgy ahol örökké élhetsz”. Az
itt élő emberek a mai napig hosszú életükről híresek, betegségektől nem
szenvednek, asszonyaik szépséges és gyönyörű sima bőrűek. A hunzák a
XX. századot megelőző időkben akár 160 évig is éltek. A hunza népcsoport
tagjait nem sújtják úgynevezett civilizációs ártalmak: szívbetegségek,
vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések. A nőknél ismeretlen a
klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek.
Tudományos magyarázatokra bőven találunk
szakirodalmat, amelyek közül dr. Krebs elmélete a legelterjedtebb: az
általa elnevezett a B17 vitamin fejti ki egészségünkre jótékony hatását.
A B17 vitamin pedig benzaldehidből, ciángyökből és diszacharidból áll.
Az elmélet szerint tehát a barack magjának ciántartalma nem mérgező.
Érdemes befőzés után félretenni a magokat, szárítás
után pedig megtörni. Igazán finom és egészséges rágcsálnivaló csemegét
tehetünk el akár télre is.
magyarno.com
.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése