Tartalom
(Ez az 1. rész folytatása, melyet az archívumból tudtok kikeresni jobb oldalt.)
- V. A zsidó elit ókori törekvései
- VI. A kereszténység
- VII. A zsidó elit középkori törekvései
V. A zsidó elit ókori törekvései
Az
ókorban a zsidó arisztokrácia meghatározta a Földközi-tenger és a
Közel-Kelet kereskedelmét, pénzügyeit. Már ekkor ráébredtek arra, hogy
ők viszik a híreket különböző egymástól távol eső területek népei közt.
Láthatjuk napjainkban is, hogy aki az információ világát uralja, az a
nemzeteket is uralja. Ők nem csak árucikkekkel, de információval is
kereskedtek. Már ekkor tudták, hogy mekkora fegyver más népek
félrevezetése. A zsidó elit szellemi programja lefektetése után több
jelentős ókori civilizáció államhatalmát kezdte ki. Ennek módja mindig a
következőképpen zajlott: bevándorlás egy adott ország területére, a
pénzrendszer megszállása, anyagi vagyon felhalmozása, majd az
államhatalomba való beszivárgás, végül kísérlet az átalakítására.
A 20. században
előásott babiloni tégla-könyvtárak elmondják, hogy miként szivárogtak be
az ókori emberi műveltség hatalmas fokán álló jámbor sumérok
területére, és vitték pusztulásba évszázadok alatt ezt a civilizációt. „akik nem »harcoltak«,
csak hízelegtek századokon keresztül, és ma már ez a népség, amelynek
ajka duzzadt, élvvágyó, mint a mocsárból előjövő pióca szája, a vitéz
Zend fejedelem leányából szívja le a rózsaillatot, és a mi atyáink fiai
műveltségével, dicsekszik, akik már írtak, mielőtt Egyiptom még vadon
volt, mi, akik a kipteket építkezni tanítottuk, akik a műveltséget
nyugat fele terjesztettük, ezzel a mi műveltségünkkel ma már ez a
Sémi-faj dicsekszik. Megrontották nyelvünket, népünket, országunkat, a
Kingi-ből Káldi, a kéták országából Szíria lett, s a kétákat megették a
férgek. A sumirok most rothadnak. Sirgulla még tartja magát, de Agadi
papja már a héber Szárgon. Először kalmárok voltak, ma pedig
fejedelmeink lettek. Nincs egy sumir, aki látná a nagy veszedelmet, 100
esztendő múlva a kéták sorsára jutunk, 1000 esztendő múlva pedig azt sem
fogja tudni a világ, hogy mi sumirok léteztünk valaha.”/1/
Az egyiptomi
hieroglifák mesélik el, hogy ez a népcsoport, akit kezdetben befogadtak,
sajátos törvényeik folytán, hogy képeztek államot az államban, hogy
rontották meg egész Egyiptom műveltségét, gazdasági-, politikai- és
pénzügyi-életét olyannyira,
hogy egész városok kerültek a zsidó elit irányítása alá. Megtudhatjuk
Tutanhamon sírjából előkerült írásos emlékekből, hogy milyen módon
végezték az egyiptomi nép ellen átkos munkájukat az uralom megszerzése
érdekében 400 éven keresztül. Az akkori Fáraó - történészek nem egyeznek
abban, hogy ez ki lehetett pontosan - végső elkeseredésében országát és
népét meg akarván menteni ettől a kiszipolyozástól, elrendelte a zsidók
kiirtását. Erről a zsidó elit összeköttetései révén időben értesült,
így magukat és népüket kimenekítették az országból rengeteg
vagyontárgyat felhalmozva. A Fáraó a zsidókat üldözve valami módon
halálát lelte a Vörös-tengeren való átkeléskor, ami feltételezhető, hogy
az árapályjelenséggel volt kapcsolatos, és a zsidó nép megmenekült
Egyiptomból.
A 4.
bejegyzésemben ismertetett ókori pénzváltók zöme zsidó származású volt.
Ők nagy befolyásra tettek szert a Földközi-tenger térségében, így az
ókori Rómában is, és jelentősen hozzájárultak annak végső bukásához. A
birodalom utolsó időszakában a szenátust a korrupció, az eladósodottság
és az erkölcsi züllés jellemezte. Marcus Tullius Cicero, a Kr.e. 1.
században élt római államférfi és író védőbeszédet tartott Flaccus
védelmében - aki egy római tiszt volt, és zsidó aranyszállítást
akadályozott meg a zsidók akkori főhadiszállására Jeruzsálembe - így
beszélt: „Tudod, hogy a (zsidók) társaságai számos tagból állnak,
hogy milyen összetartóak, és milyen súlyuk van a népgyűlésekben. Halkan
fogok beszélni, hogy csak a bírók hallják, amit mondani fogok. Azokhoz,
akik nem örülnének felidegesíteni azokat az embereket, akik ellenem és
minden jeles ember ellen vannak.” /2/ Cicero, aki már ekkor volt
valaki, a zsidó elit befolyásáról beszélt, és még neki is meg kellett
gondolnia, hogy mit mond előttük. Az ókori rómaiak pusztították el
Jeruzsálemet, aminek oka egy zsidó szabadságharc kibontakozása, és a
katonák óriási méretűre duzzadt váltótartozása volt a zsidó kereskedők
felé. Így vette kezdetét Kr.u. 70-ben a zsidó nép legjelentősebb
diaszpórája, végleges szétszóródása az egész világon.
VI. A kereszténység
Jézus 2000 évvel ezelőtti színre lépése volt az egyik legjelentősebb csapás, amit a zsidó elit valaha is átélt. Jézust úgy fogom szemlélni a rendelkezésre álló források alapján azért, hogy egy objektívabb irányból közelíthessem meg a kereszténységet, mint egy kiemelkedő képességekkel rendelkező embert, aki egy újfajta gondolkodást hozott el az ókori Júdea térségébe. Így a köré felépített legendák helyett képesek lehetünk mögé látni az ő tevékenységének okaiba. Ez talán sérthet egyes mélyen hívő keresztény embereket, azonban megértésüket kérem az igazság feltárásának az érdekében. Kérem tőlük, hogy fogadják el az én látásmódomat ez ügyben, úgy ahogy én is tiszteletben tartom az övéket.
A kereszténység
teljesen más világnézeti alapokon nyugszik a zsidó valláshoz képest. Az
egyik célja a felsőbbrendűség hangoztatása, mások leigázása, majd
szolgasorsba való taszítása, a másiké egyetemes emberi erkölcsök,
szeretet és megbocsátás hirdetése. Az egyik minden más nép megvetésére
és gyűlöletére épít, a másik minden nép szeretetére és tiszteletére. A
keresztények és a zsidók istenképe teljes lényegében különbözik
egymástól, így egy hatalmas kibékíthetetlen világnézeti szakadék tátong
közöttük.
A keresztény
filozófia fokozatosan alakult ki ebben a térségben, melynek Jézus is
követőjévé vált, így válva ennek a világvallásnak a legjelentősebb
tanítójává. Rendkívüli szellemi képességeinek hála már gyerekként
eszmecseréket folytatott a bölcsekkel, a zsidó vallás funkciójáról.
Ráébredt arra, hogy a zsidó vezetők eszközül használják saját népüket,
hogy más nemzetek kárára
minél nagyobb hatalomra tegyenek szert. Felnőttkorára nagyon pontosan
átlátta ennek veszedelmét a zsidó népre és az egész világra nézve. Ekkor
már tudta, hogy „Isten kiválasztott népét” több civilizáció üldözi, és
megpróbálta megsemmisíteni. Ő lelki indíttatásból a bölcsek
törekvéseinek eszközévé nem szeretett volna válni, és egy kiutat
keresett mindebből. Jézus és tanítványai szellemi háborúba kezdtek a
zsidó elit ellen, a zsidó nép és az egész emberiség megváltásának az
érdekében. El akarták vágni az elitet a hatalmuk egyik legfontosabb
forrásától: a teljes körű valláskontroll alatt tartott népüktől.
Nyilvánvaló céljukká az vált, hogy egy teljes lelki és szellemi
átalakulás keretében feloldják az eredeti zsidó filozófiát a
kereszténység eszméjében, és mindez elvezethesse az emberiséget egy jobb
és boldogabb emberi civilizáció megalkotásának lehetőségéhez.
Térítéseiknek köszönhetően a keresztény eszme rohamosan terjedt az
egyszerű nép körében.
A zsidóság ez
idő tájt a Római Birodalom elnyomatásától szenvedett, és messiásvárási
lázban égett, aki megszabadítja őket a rabságból, és elhozza a beígért
messiási királyságot. Jézus így szellemi háborújában jól
beleilleszkedett a zsidók megváltójának szerepébe is, így könnyebben
áttéríthette a híveket a keresztény vallásra. Ő így vélekedett a
bölcsekről: „A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni,
aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs
benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság
atyja. Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek. Ki vádolhat
bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek
nekem? Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem
halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók.” /3/ A zsidó
vezetők látva tanításainak térhódítását, rettentő módon megrettentek,
hiszen ez mindenkori hatalmi céljaikat egyetlen kardcsapás nélkül végleg
felszámolhatta volna. Emiatt csellel a felhergelt tömeg segítségével
megfeszíttették, azonban a kereszténység rohamos térhódítását már
megállítani, óriási szerencsétlenségükre, nem tudták. Ha Krisztus és
tanítványai ideológiai háborúja sikerrel járt volna, és a zsidó elit,
ezáltal a zsidó nép gondolkodását meg tudták volna változtatni, akkor ma
az egyetemleges zsidóság az egyik legbecsületesebb és legnagyobb
tiszteletnek örvendő népe volna a Földnek.
Ez másként
alakult, így Jézus megfeszíttetését követő évszázadokban a bölcsek
lefektették a kereszténységgel való szembenállásuk világnézeti alapjait.
A judaizmus a keresztényeket mélyen megveti, és mindenkori ideológiai
ellenfelének tekinti. Jézust csalónak, álmessiásnak, idegennek, nem az ő
népük sarjának tekinti. Ez alapot ad egyes kutatóknak Krisztus zsidó
származásának kétségbevonására, melyről majd írni fogok, ugyanis olyan
tényeket és forrásokat sorakoztatnak fel ezzel kapcsolatban, melyeket
nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azt azonban előrebocsátom, hogy Jézus
lényegét nem éri fel az újabban a származása körül kialakult vita. Mivel
oly óriási máig vérző sebet ejtett a keresztény filozófia a zsidó
valláson, ezért híveik abban a kegyelemben sem részesülhetnek, hogy
életben maradjanak a zsidó elit eljövő Birodalmában. Jézust és a
keresztényeket számtalan helyen gyalázzák a zsidó iratok:
„Egy bizonyos
eretnek (korai zsidó keresztény) azt kérdezte Hanina Rabbitól:
Hallottad hány éves volt Bálám (Jézus)? Ő erre azt válaszolta: Nincs
tulajdonképpen megállapítva, de amióta írva van, hogy véreskezű és csaló
emberek nem élhetik le napjaik felét sem, ebből következik, hogy ő
harminchárom vagy harmincnégy éves volt.” /4/
„Onkelos,
Kolonikos fia, Titus unokaöccse volt. Ő át akart térni a zsidó hitre…
Ezután elment és megidézte Izrael bűnöseit (Jézust és tanítványait)
varázslat segítségével. Megkérdezte tőlük: kinek van jó hírneve a
másvilágon? Izraelnek – válaszolták. Mi a helyzet a hozzájuk való
csatlakozással- kérdezte? Keresd jó létüket, és ne bántsd őket. Aki
hozzájuk nyúl az olyan, mintha a szemgolyójához nyúlna – felelték. Mi a
büntetésetek? – érdeklődött. Tűzforró ürülék, amióta egy Mester
megmondta: Bárki, aki kigúnyolja a bölcsek szavait, azt tűzforró
ürülékkel büntetik.” /5/
„Mindezen
forrásoknak a célja, hogy kicsinyítsék Jézus személyét, házasságon
kívüli születést, mágiát és szégyenteljes halált tulajdonítva neki.” /6/
A zsidó
származású kémia professzor, liberális politikai gondolkodó Israel
Shahak a „Zsidó történelem, zsidó vallás” című munkájában így fejtegeti a
zsidó vallás kereszténységhez való viszonyát: „A judaizmust nagyon
mély gyűlölet tölti be a kereszténységgel szemben anélkül, hogy ismerné
az utóbbit. Ez a gyűlölet erősebb lett a keresztények által elkövetett
zsidóüldözések hatására, de messzemenően független attól. Abból az
időből származik, amikor a hatalommal nem rendelkező
keresztényeket üldözték (nem utolsósorban a zsidók), és ezt azok a
zsidók is osztják, akiket keresztények nem üldöztek, sőt, támogatták
őket... A Talmud szerint egy rendes rabbinikus törvényszék ítélte el
Jézust bálványimádás miatt, mert a többi zsidókat arra buzdította, hogy a
rabbik tekintélyét vessék meg. Minden zsidó forrás, amely kivégzéséről
szól, örömmel veszi át a felelősséget amiatt. A talmudi jelentés meg sem
említi a rómaiakat... Maga a Jézus név is a zsidók számára minden
gyűlöletes jelképe volt és ma is az. Hasonlóan mély az evangéliumok
megvetése. A modern izraeli iskolákban sem lehet rájuk hivatkozni (nem
is beszélve tanításukról). Másodszor a rabbinikai tanítás a
kereszténységet teológiai, és ezzel tudatlanságon alapuló okokból mint
bálványimádást fogja föl, éspedig a keresztény tantételek túl durva
értelmezése által Krisztus emberré válásáról és a Szentháromságról.
Minden keresztény jelképet és képi ábrázolást bálványoknak tekintenek -
még azok a zsidók is, akik szó szerint köveket, irástekercseket vagy
szent emberek személyes tárgyait imádják. Ehhez képest viszonylag enyhén
bírálják meg az iszlámot. A Mohamednek adott név, őrült (mesugga) nem
volt olyan sértő, mint amilyennek ma tűnik és minden esetre
elhomályosodik a Jézusnak szánt szidalmak mellett. A Koránt sem akarják
elégetni, mint az Újtestamentumot.” /7/
A keresztény
Megváltó halálát követően a tanítványok úgy döntöttek, megpróbálják
megtéríteni a környező népeket. A zsidó elit erre reagálásképpen
evangéliumi iratokat hamisított, és terjesztett. Ez a világerő
napjainkban is így gondolkodik, és már az ókorban is így gondolkodott,
hogy ha valamit megállítani már nem lehet, álljon az élére, másítsa el
eredeti célját, és végül használja arra, hogy jól beleilleszkedjen az ő
terveikbe is. A keresztény ideológia terjedését, elsősorban úgy
próbálták, és próbálják napjainkban is megállítani, hogy a keresztény
vallást folytatólagosan eredeztetik a zsidó vallásból. Mintegy
megpróbálják elemészteni a saját vallásukkal, annak érdekében, hogy
senki se értse a kereszténység eredeti funkcióját, létrejöttének
miértjét és Jézus megfeszítésének valódi okait. Emiatt van az, hogy a
jelenkorunkban használatos Bibliának az Újszövetségi részének eredetében
sem lehetünk biztosak. A katolikus egyház megalakulásakor egyszerűen
beemelt a rengeteg közkézen forgó evangélium és igehirdetés közül a
saját szájízüknek megfelelően néhányat, amiket a tanítványoknak
tulajdonítottak, a többit pedig eretneknek nyilvánították. Feltételezem,
hogy a katolikus egyház nem volt mindezzel teljesen tisztában a
megalakulásakor. A katolicizmus távol áll az eredeti őskereszténységhez
képest is. Pontosan ezért van az, hogyha ezt a kérdéskört szeretnénk
tanulmányozni, nem csak azokat az iratokat kell megismerni, amik
napjainkban közkézen forognak, hanem azokat is, amik nem. Rengeteg
őskeresztényírás került már elő azóta, melyek nincsenek párhuzamban a
jelenlegiekkel.
A zsidó elit a
katolikus egyházat létrejöttétől fogva mindvégig az ellenségének
tekintette, ugyanis ez egy olyan valláshatalmi csoportosulás volt, ami a
kereszténység terjesztése mellett jelentős anyagi és lelki befolyása
tett szert a hívek felett a középkor világában. Számukra mindkettő
szemet szúrt. Ha valaki egy Új Világrendet épít, értelemszerű, hogy a
régi világrendet kell előbb felszámolnia. Így kezdődött meg a zsidó elit
harca a katolicizmus ellen, már a középkor folyamán. A legjobb
módszernek az bizonyult, ha megpróbálják megosztani a híveket és akár
egymásnak fordítani őket. Ez a jó öreg „oszd meg és uralkodj” elv, mely
jelenleg is atomizált állapotban tartja a világ társadalmait. Rengeteg
új gyülekezetet hoztak létre a katolicizmus gyengítésének céljából a
középkorban, melyek nem hozták meg a remélt eredményt, ugyanis az egyház
könyörtelenül üldözte ezeket. A legjelentősebb áttörést a reformáció
hozta el számukra, még később pedig a modern keresztény gyülekezetek. A
modern keresztény gyülekezetek napjainkban is teljes mértékben az
árnyékhatalom tömegmanipulátorainak irányítása alatt állnak, akár csak
egyéb új keletű nem keresztény egyházak is, egy bizonyos átfogó cél
érdekében. Erről részletesebben később írok.
VII. A zsidó elit középkori törekvései
Jeruzsálem ókori pusztulásánál és később a Római Birodalom bukásánál fogva szétszóródott zsidó nép és arisztokrácia jelentős számban képviseltette magát a középkori Európában is. Az elit különféle titkos társaságokba tömörült, hogy érdekeiket közösen tudják érvényesíteni az idegen kultúrákban. Társaságaik hálózatot alkotva kapcsolatot tartottak egymással országhatártól függetlenül. Hogyan definiálhatjuk a napjainkban egyre gyakrabban emlegetett „titkos társaságokat”? „Titkos társaságnak nevezünk minden olyan szervezetet, amely a következők közül legalább egy tulajdonsággal rendelkezik: titkos tagság, titkos szervezeti felépítés, titkos szabályzat, titkos tanítás, titkos csoportosulás, titkos tevékenység. Alapvetően három kategóriája különíthető el: Vallási társaságok (szekták, titkos egyházak, titkos közösségek), politikai társaságok, bűnöző szervezetek… A kategóriák szabadon keveredhetnek egymással, de legalább egy mindig megtalálható.” /8/ Könnyen megérthető, hogy a titkos társaságok története egyidős az emberiséggel, ugyanis mindig is jellemző volt bizonyos személyekre, hogy szövetségre lépve egymással rejtett módon érjék el közös céljaikat. Nem csak a zsidó elitnek voltak bizalmas társaságaik már az ókortól kezdve, hanem más népeknek is. Ezek tevékenységei nem minden esetben voltak ártó szándékúak, így nem lehet általánosan elmondani minden titkos szervezetről, hogy pusztító tevékenységet folytattak.
A zsidó
arisztokrácia rendszeres időközönként találkozott ezeken a rejtett
összejöveteleken, hogy kijelöljék öntudatlan népük számára az irányt.
Ezeken a találkozón a világuralmi törekvéseik lépcsőfokait is
lefektették a politikai eseményekkel párhuzamban újra és újra.
Dinasztiáikat úgy kell elképzelni, mint bármilyen más nemzet
uralkodócsaládjait, akik több száz vagy ezer évre előre határozták meg
az utat leszármazottaik számára. A követendő irányvonalak apáról fiúra
szálltak, így lassan haladva fokozatosan érték el célkitűzéseiket. A
zsidó elit rendkívül alkalmazkodó volt, és igen gyakran családnevet
váltott, hogy látszólag beolvadjon a befogadó népbe. Gyakorta
keresztelkedtek ki, hogy kifelé kereszténynek mutassák magukat, ezzel
elkerülve a zsidóüldözéseket is. A talmudi törvényeket megszegve
időnként beházasodtak nemesi családokba, ha úgy érezték ezzel hatalmukat
megnövelhetik. Társulásaik vallási, politikai és igen gyakran a
fennálló törvényekhez képest bűnözői tevékenységeket is folytattak.
Tudták jól, hogy a tudás hatalom, az eltitkolt tudás pedig még annál is
nagyobb. Kezdetektől fogva óriási tudásszomjjal rendelkeztek a Mindenség
működésének megértésével kapcsolatban. Mivel ők az óvilág egyik népe,
így ismereteik, és tájékozottságuk is messze lekörözi más fiatalabb
népek műveltségét. Mindenkit biztosíthatok a felől, hogy jelenleg ők
azok, akik a legmélyebb szintű tényleges ismeretekkel rendelkeznek az
egész világtörténelmet illetően.
Összefoglalómban
csak körvonalazni tudom a legismertebb titkos társaságaikat és azok
ténykedéseit. Ezek később fognak részletesebb kifejtésre kerülni.
Egyelőre csak azt szeretném, hogy egy átfogóbb képet kapjatok azokról a
folyamatokról, amik elvezettek bennünket a jelenkori állapotokhoz. Az
egyik legjelentősebb középkori társaságuk a Sion-Rend (Prieuré de Sion)
volt. Főhadiszállásuk a Notre Dame du Mont de Sion apátság volt
Jeruzsálemben. Ez a társaság a különféle széthúzások ellenére
napjainkban is működik, és számos alkalommal határozta meg az európai
történelem bizonyos döntő fontosságú eseményeit. Ezt a rendet olyan
nagymesterek egész sora irányította, akik a nyugati történelem és
kultúra legkiemelkedőbb alakjai közé tartoztak (pl. Leonardo da Vinci).
Nagy szerepük volt a keresztes háborúk kirobbantásában, mely Izrael
visszaszerzésére irányult. Ennek a szervezetnek volt a katonai és
adminisztratív szárnya a híressé vált Templomos Lovagrend.
A Templomos
Lovagrend az I. keresztes hadjárat idején jött létre 1118-ban a
Szentföldön. Kilenc lovag hozta létre Hugues de Payens vezetésével, akik
„Krisztus szegény lovagjainak” nevezték magukat. Ez a szervezet jó
politikai érzékkel kifelé a kereszténység látszatát mutatta, befelé
azonban a kereszténység és a katolikus egyház elleni nagyon mély
gyűlölet hatotta át irányítóikat. Nem minden templomos lovag volt zsidó
származású, leginkább csak a felső vezetők. Egyszerűen, mint napjaink
piramis játékaiban, maguk alá szerveztek olyan embereket, akik teljesen
fogalmatlanok voltak a szervezet valós működésével kapcsolatban, és azt
csinálták, amit a vezetés parancsolt. A rend fénykorában több ezer tagot
számlált. A belépőknek
szegénységi és szüzességi fogadalmat kellett tennie. A lovagokat II.
Balduin jeruzsálemi király vette szárnyai alá, aki a rómaiak által
egykor lerombolt Salamon-templom egyik szárnyát adományozta nekik
lakhelyül. Innen a nevük: Templomos lovagok. Fedő történetük szerint a
szentföldi zarándokutak biztonságát voltak hivatottak felügyelni. A
valóság az, hogy nem sokkal érkezésük után kincsvadászatba kezdtek a
templom romjai alatt, hogy megszerezzenek bizonyos ereklyéket és
kéziratokat, melyek a judaizmus titkos esszenciáit alkották. Egyesek
szerint a Frigyláda után is kutattak, mivel a templom volt annak egykori
őrzési helye. Rengeteg elképzelés született már azzal kapcsolatban, mi
is a Frigyláda, és mi volt benne. Ezt majd később fejtegetni fogom, de
egyelőre, amit fontos tudni róla: bármi is volt az, a zsidó elit
hatalmas szakrális jelentőséget tulajdonított neki. Még a világuralmat
sem tudták e nélkül elképzelni. Annyi bizonyos, hogy valamire
rábukkantak. Miután ennek híre ment egyik legfőbb támogatójuk Hugo de
Champagne gróf, akinek udvarában talmudista, kabbalista és ezoterikus
iskola működött, azonnal a Szentföldre sietett, és minden világi
vagyonát hátrahagyva csatlakozott a rendhez.
Ezt követően a
templomosok karrierje mérhetetlen módon felfele ívelt, és megkezdődött a
két évszázadig tartó sikertörténetük. 1139-ben II. Ince pápa Omne Datum
Optimum nevű bullájában hivatalosan is elismerte a szervezetet.
Adómentességet kaptak, ők maguk pedig tizedszedési jogot. Csakis a
mindenkori pápa felé tartoztak elszámolási kötelezettséggel. 1150-es
évektől kezdve mérhetetlen mennyiségben kezdett ömleni hozzájuk a pénz.
Főúri végrendeletekben őket jelölték meg kizárólagos örökösként,
kastélyokat, földeket hagyományoztak rájuk Európa szerte. Igaz a tagok
szegénységi fogadalmat tettek, de a rend maga rendelkezhetett pénzel,
így hatalmas vagyonokat kezdtek felhalmozni. Ezekből rendházakat hoztak
létre kontinens szerte, melyek hálózatot alkottak egymással. Számos
építészeti emlék őrzi mai napig is a hírüket. Ritka kivételként
engedélyezett volt számukra a kamatszedés is, mely további hatalmas
vagyonok felhalmozódását segítette elő. Fokozatosan átvették a pénzügyi
ellenőrzést Európa felett, dominálva minden gazdasági szektort,
de különösképpen a hitelezési tevékenységet. Az ókori pénzváltók
mintájára váltókat, csekkeket bocsátottak ki, és feltalálták a gyors
készpénz átutalási modellt is. Hatalmuk és befolyásuk nőttön-nőtt, az
1300-as évek elejére pedig már főnemesek, uralkodók és más befolyásos
személyek tucatjai voltak teljesen eladósodva feléjük.
Sikertörténetüknek a későbbi keresztes hadjáratok sikertelensége, a
nekik nyakig eladósodott IV. (Szép Fülöp) francia király és V. Kelemen
pápa vetett véget. A Templomos Lovagrendet mindenhol felszámolták,
földjeiket elkobzásra ítélték, és tagjaikat üldözni kezdték. Az élve
elfogott vezetőket, a rend 23. nagymesterével Jacques de Molay-al az
élen egyházi büntetőeljárásnak vetették alá. A vádak között szerepelt:
istentagadás, bálványimádás, ördögimádás stb. A vádlottak kínzások
hatására beismerték a vádpontokat, és kivégezték őket. A rendet
hivatalosan 1314-ben oszlatták fel. Számos tag menekült meg a kivégzések
elől, így felhalmozott vagyonaik velük együtt örökre eltűntek. A
templomosok háttérszervezete a Sion-Rend is érintetlen maradt. Ezt
követően a zsidó elit hatalmi törekvései jó időre háttérbe szorultak.
Ráébredtek arra, hogy nem elég csupán a pénzrendszert dominálniuk,
hiszen az uralkodók bármikor megsemmisíthetik őket, ha fennhatóságukat
fenyegetve érzik. Más megoldást kellett az uralom átvételére
kieszelniük, illetve más nevű szervezetbe kellett tömörüljenek. Erről
majd a következő részben.
Szeretnék
ajánlani nektek 1 dokumentumfilmet, ami a zsidó vallással és elitjük
befolyásával foglalkozik. Továbbá egy rövidebb kis videót, aminek nem
tudom egyelőre lesz-e folytatása, mert a készítőjének profilját törölte a
youtube. Nem fogok túl gyorsan haladni a későbbiekben sem a naplómban,
mert mint láthatjátok egy olyan több ezer éves történelmi folyamat
ismertetéséről van itt szó, ami mérhetetlen mennyiségű emberi tudást
foglal magában, így rengeteg utána nézést igényel. További kellemes
nyarat mindenkinek, és ne feledjétek, az igazság felismerése után, ha a
gyűlölet fog benneteket elvakítani, nem lesztek különbek azoknál, akik
felettetek gyakorolják a hatalmat!
Ajánlott videók
- Ted Pike: A másik Izrael https://www.youtube.com/watch?v=EoQxdxE1Uvw
- Ami a töri könyvből kimaradt http://www.youtube.com/watch?v=dOA51KIqn9I
Idézetek jegyzéke
- /1/ Chaldeus Simon: A zsidó világszövetség veszedelme az emberiségre, A zsidó világszövetség aknamunkája, a. A beszivárgás http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/konyvek/chsimon2.htm
- /2/ Oration for L. Flaccus by Marcus Tullius Cicero, XXVIII http://www.uah.edu/student_life/organizations/SAL/texts/latin/classical/cicero/proflacco1e.html
- /3/ Biblia, Újszövetség, János evangéliuma 8.44-8.47 http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/
- /4/ Babylonian Talmud, Sanhedrin 106b http://halakhah.com/sanhedrin/sanhedrin_106.html
- /5/ Babylonian Talmud, Gittin 56b-57a http://halakhah.com/gittin/gittin_56.html http://halakhah.com/gittin/gittin_57.html
- /6/ Jewish Encyclopedia, 1906, Jesus of Nazareth, -In Jewish Legend http://www.jewishencyclopedia.com/articles/8616-jesus-of-nazareth
- /7/ Izrael Shahak: Zsidó vallás, zsidó történelem, 48- A kereszténységhez és Iszlámhoz való viszony http://www.angelfire.com/home/ishahakny/
- /8/ Titkos társaság http://hu.wikipedia.org/wiki/Titkos_t%C3%A1rsas%C3%A1g
Forrás: http://nemadjukfel.blog.hu/
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése