A
globális pénzrendszer működési lényegének megértése az egyik kulcspont
ahhoz, hogy rádöbbenhessünk arra, a globalista háttérhatalom miként
képes a Föld államait az idők végezetéig jól fizető adósgyarmatként
függési rendszerben tartani. Ez a pusztító világerő, ami az államok
felett áll, és bír a pénzkibocsátásnak a jogával, mesterségesen képes
deflációt és inflációt előidézni a pénzrendszerben. Ennek segítségével
képesek bármikor válságokat generálni annak érdekében, hogy céljaikat
elérhessék és uralmukat megnöveljék. Nem csak az államok vannak hatalmas
összegekkel eladósodva, de az önkormányzatok, közintézmények,
vállalkozások és a háztartások számottevő többsége is. Kétségtelen, hogy
a világ lakosságának túlnyomó része adósrabszolga, ha tudatában van
ennek, ha nincs. Azok a családok, akik nincsenek eladósodva a
bankszektor felé, is adósok valójában, hisz az államadósságok folyamatos
fizetésére az adók a biztosítékok, melyek hatalmas mértékben nyirbálják
meg az emberek fizetését, és tönkreteszik a gazdaságot. A globális
pénzrendszer egy olyan pénzkifosztó szivattyú, ami egy szűk kör kezére
juttatja az országok és egyének vagyonait. Azok a körök, akik nem
állítanak elő valódi értéket, és működtetik a bankrendszert, mérhetetlen
vagyon mennyiségekkel rendelkeznek, míg azok az átlag polgárok, kik
élik mindennapjaikat és robotolnak végeláthatatlanul sokszor túlvállalva
magukat, mély szegénységben élnek a pénz uraihoz képest. Nekik gyakran
még azt is meg kell gondolniuk, hogy mit engedhetnek meg maguknak az
alamizsnaként odadobott keresetükből. Világszerte a társadalmak anyagi
szempontból két részre kezdtek szakadni a 19. századtól napjainkig. A
mérhetetlenül gazdagok szűk és a mély szegények gigantikus táborára,
ahol a még épphogy létező középosztályt, gyakorlatilag minden eszközzel
megpróbálja felszámolni az elit.
Mi is a pénz? „A
pénz minden olyan meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a
kereskedelmi fogalomban hosszabb-rövidebb ideig, mint állandó fizetési
eszköz használatos, amelynek átadásával dolgokat lehet megvásárolni,
illetve adósságokat lehet törleszteni.” /1/ A pénz önmagában nem
képvisel értéket, csupán mi töltjük meg értékkel, jogi alapot biztosítva
arra, hogy törvényes fizetőeszközként az emberek elfogadják egymás
közt. Mondhatnám úgy is, hogy a pénz valójában egy hatalmas papír- és
érmekupac. A pénznek az értéktelenségét más dolgokhoz képest ez az
indián közmondás fejezi ki talán a legjobban: „Miután megölted az
utolsó vadat, kivágtad az utolsó fát és beszennyezted az utolsó folyót,
rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni.” /2/
A
pénz megjelenése a civilizációk kezdetén lehetővé tette azt, hogy a
közösségeken belül szakosodni tudtak az emberek, és ki-ki képességeiből
fakadóan hasznos munkát tudott végezni mindenki számára. Ha valaki
orvossá vált az önellátó életmód helyett, és egész napos tevékenységét a
közösség javára fordította, hasznosabb feladatot tölthetett be, mintha
csupán csak földműveléssel foglalkozott volna. Így voltak, akik
bányásszá, kováccsá, kézművessé, katonává, pappá, stb. válhattak, és
tevékenységükkel mindenki jól járhatott. A szakosodott rétegeknek pedig a
földművesekre kellett támaszkodniuk, akik az egész társadalom
eltartóivá váltak. Ez harmonikusan működött kezdetben, és minden ember
felszabadíthatta a magában szunnyadó képességeket. Természetesen
elképzelhetőek pénz nélküli társadalmak is, ugyanis ez megvalósítható,
de az egyének oly magas fokú közösségi szemlélete szükséges ehhez, ami
napjainkban már rég kiveszett a magát civilizáltnak nevező emberiségnek a
viselkedéséből. Különös, hogy jelenkorunk természeti népei évezredek
óta jól megvannak pénz nélkül, és egészséges összetartással képesek
együtt átvészelni a bajokat, melyre már modern korunk embere nem képes.
Sajnos a civilizált világban a nagy többség hamarabb tapossa el
embertársa fejét az utolsó kolbász darab érdekében, ahelyett hogy
megfelezné vele azt. Ennek ellenére mi annyira önimádóak vagyunk, hogy
fejlettebbnek tartjuk magunkat a civilizálatlan közösségeknél.
Kétségtelenül fejlődtünk, de hova?
A
pénz gyakorlatilag bármi lehet, amit közös megegyezés alapján
elfogadunk. Kezdetben só, szarvasmarha, kagyló, bálnafog, kövek, stb.
funkcionáltak pénzként. Egy idő után elterjedtek a fémpénzek, melyek
könnyen megmunkálhatóak voltak, és ezek értékét a mögötte álló munka
biztosította, ugyanis a fémeket ki kellett bányászni. A
világ legrégebbi egységes súlyú és méretű pénzérméit a kis-ázsiai Lüdia
területén öntötték feltehetően a Kr.e. 7. század elejétől kezdve. Ezt
hamar átvették a görögök majd később tőlük a rómaiak is, így Európában
is megjelent a fémpénzhasználat.
Ahogy elterjedtek a fémpénzek, egy új szakma indult útjára Babilonban,
az ókori Görögországban, a Római Birodalomban és később az egész
térségben. Ez volt a pénzváltók hajnala, akik a kereskedők pénzeit
váltották át jutalék fejében, hogy megkönnyítsék a távoli országok közt a
pénzmozgást. Később a pénzváltók pénzváltóüzleteket nyitottak, ahol
elfogadtak pénzt is megőrzésre, és kamat ellenében hiteleket nyújtottak.
A kamatokat törvényben rögzítették, melyek Rómában évi 6-12% között
mozogtak, míg más tartományokban ennél magasabban. Minden nevesebb
pénzváltónak volt pénzváltó ismerőse a birodalom más területén, akik
kölcsönösen hitelt nyújtottak egymásnak. A pénzváltó ügyfele egy írásos
kifizetési megbízást kapott, amit ma hitellevélnek neveznénk, és ezt egy
másik városban működő pénzváltónak kellett teljesítenie. Így jött létre
a legelső készpénz nélküli fizetési forgalom az ókori Római
Birodalomban. Elmondható, hogy ez egy kezdetleges bankrendszer volt, ami
a birodalom vérkeringését meghatározta.
Ez
az a pont, ahol el kell gondolkodnunk, hogy megérthessük napjaink
bankrendszerének működését és számos birodalom összeomlásának alapvető
okát. Azzal, hogy a pénzváltóknak megengedett volt kamatok szedése a
hitelek után, megkezdődött a pénz mennyiségének a hiánya, más néven a
defláció. A pénzváltók a náluk lévő pénzmennyiséget újra és újra
meghitelezték mások számára, akiknek a hitelt+kamatokat kellett
visszahozni nekik a gazdaságból. Ezt a pénzváltók újra meghitelezték
mások számára, akik szintén több pénzt hoztak vissza, ahhoz képest, mint
amit hitelként kaptak. Ezzel a módszerrel egy bizonyos idő eltelte után
akár egyetlen pénzváltó elszívhatta volna az összes pénzt a
gazdaságból. A pénzváltók az így megszerzett pénzmennyiségek jelentős
részét felhalmozták visszatartva azt, ezért pénzhiány keletkezett. Amíg a
birodalom területe nőtt, ezzel nem volt különösebb probléma, hisz a
meghódított területekről befolyó pénzösszegek és az esetleges új bányák
pénzt tudtak pumpálni a gazdaságba. A gond ott keletkezett, amikor a
birodalom nem volt képes már jelentős mértékben tovább terjeszkedni, de
mindeközben a népessége folyton nőtt. A növekvő népesség egy véges
birodalom határain belül elkezdi felélni a természetes környezetét,
kimeríti végletekig a rendelkezésre álló erőforrásokat. A növekvő
népesség növekvő pénzmennyiséget is igényel, de mindeközben nincs új
kibányászható pénzként használható fém, így emiatt is pénzhiány
keletkezik. Az ókori Rómában a helyzetet csak fokozta, mint említettem, a
pénzváltók tevékenysége, kik további összegeket vontak el a
gazdaságból. A defláció hatására Nero (uralkodott 54-68) bevonatta az
összes érmét Rómában, azokat beolvasztatta, és 15%-kal kisebb formában
újra verette. A kimaradt nemesfémből így már az államnak is pénzt tudott
veretni, melyből tudta fedezni a kiadásokat. Ennek hatására a pénz
értéke csökkent, hisz kevesebb nemesfémtartalommal bírtak az érmék. Ez
volt a történelem legelső feljegyzett inflációja. A megnövekedett
pénzmennyiség megnövelte a termékek és szolgáltatások árait is, így
végül az árak és a rendelkezésre álló pénzmennyiség ugyanúgy aránylott
egymáshoz, mint amikor a pénzhiány jelentkezett. Ismét defláció lett a
gazdaságban. A későbbi uralkodók emiatt kénytelenek voltak tovább
rontani a római érmék nemesfém tartalmát, így az infláció tovább nőtt,
de előre vetítette a következő deflációs időszakot. A közgazdaságban az
inflációs és deflációs időszak váltakozását üzleti ciklusnak nevezzük.
Érdemes megjegyezni, hogy egy kamatszedő pénzrendszerben minden
deflációs időszakot egy inflációsnak kell követnie, különben a pénzhiány
következtében rövid időn belül összeomlana a teljes gazdaság. A Római
Birodalom a népesség növekedése, a rendelkezésre álló terület
erőforrásainak kimerülése és a pénzértékének romlása miatt hanyatlani
kezdett. Az uralkodók egyre kevesebb légiót tudtak kiállítani pénz
hiányában, így területek feladására kényszerültek, végül nem tudtak
ellenállni az idegen hódítóknak, és a birodalom összeomlott. Az, aki
megérti, hogy mik voltak a legfőbb okai a Római Birodalom bukásának,
ráébredhet arra, hogy az egész globális civilizációnk egy hasonló
folyamat végéhez közelít, melynek csúcspontja a 21. században várható,
ahol a népesség exponenciális növekedése, a bolygónk készleteinek
kimerülése és a globális pénzrendszer kártékony működése egy gigantikus
méretű összeomláshoz fogják szükségszerűen elvezetni az emberi
civilizációt. Erről később még fogok írni.
A
Római Birodalom 5. századi összeomlása egyben az ókori pénzrendszer
összeomlását is jelentette, és a fémpénzek verése csak a 6. század
közepén indult be újra Európában. A katolikus egyház a középkor folyamán
tiltotta a kamatszedést, melyet uzsorának neveztek, tanulva az ókor
ijesztő példájából. Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás tanításait
vették alapul, akik azt tanították, hogy a pénznek a társadalom
szolgálatában kell állnia, nem pedig fordítva, és elő kell segítenie az
árucserét. A kamat véleményük szerint gátolja ezt a szándékot, mert
szükségtelen terheket rak a pénzhasználatra. A középkori pénzváltók
elsősorban az aranyművesek közül kerültek ki, és hitelért cserébe
kezelési költséget számolhattak fel, de nem kamatot a törvények
értelmében. A középkor folyamán is megjelent a fémpénz nélküli
pénzhasználat. I. Henrik király 1100 körül a rováspálca rendszert
vezette be. A rováspálca fából kifaragott pénz volt, rovátkákat faragtak
az egyik oldalába, ez jelölte a címleteket. A pálcát hosszában
kettéválasztották a rovátkák mentén, így mindkét fele továbbra is
jelezte a címletet. A király megtartotta az eredeti egyik felét, így
védekezve a hamisítás ellen. A másik felét aztán forgalomba helyezte, és
az pénzként keringett tovább. A király elrendelte, hogy a neki járó
adókat rováspálcákkal kell fizetni, így ezzel el is érte azt, hogy ezt
pénzként elfogadják az emberek. Ez a rendszer annyira jól működött, hogy
ezalatt tudott kiépülni a Brit Birodalom. Ezt azért fontos tudni, hogy
megértsük a pénzrendszer nem csak nemesfém alappal működtethető, hanem
bármilyen alapra helyezhető, amit közös megegyezéssel elfogadnak az azt
használó felek.
Az
első európai bankok a reneszánsz idején alakultak meg, és törvényessé
tették számukra a kamatszedést, a Barcelona Bank 1401-ben, a Szt. György
Bank Genovában 1407-ben, a Fugger bankház 1492-ben Augsburgban, hogy a
jelentősebbeket említsem. Ezek a bankok már valódi banki tevékenységeket
folytattak. Meghitelezték mások számára az emberek által letétbe
helyezett pénzeket, és átvételi elismervényeket állítottak ki. Az első
átvételi elismervények lényegében fizetési ígérvények a banktól, hogy a
bank tartozik a letétes számára, és ő követelheti tőle ezt a pénzt. Ezek
voltak az első papírpénzek, melyek azért terjedtek el végül szélesebb
körben is, mert használatuk sokkal kényelmesebb volt, mint a fémpénzeket
cipelni. A papírpénzek elkezdték kiszorítani a fémpénzeket, így a
hitelek nagyobbik része ebben került kifizetésre. Ez a bankároknak
nyerészkedési alapot adott, hisz ráébredtek arra, hogy nagyobb összegben
állíthatnak ki fizetési ígérvényeket, mint amennyi fémpénz ténylegesen
megtalálható volt az adott bankházban. Ezt napjainkban részleges
fedezetű bankrendszernek hívják, mely lényegében az egyik legnagyobb
átverés, amit valaha is kitaláltak. Nem létező pénzeket adtak a
bankházak kölcsön, és a hitelesek létező pénzt hoztak vissza, mely már
önmagában is hatalmas nyereség, de még kamatot is felszámoltak. Ez az
átverés egész jól működött mindaddig, amíg a letétesek valami ok folytán
nem egyszerre kezdték visszaváltani a fizetési ígérvényeiket, mert
ilyenkor a bank fizetésképtelenné vált és csődben ment, hisz annyi
fémpénz nem állt a rendelkezésére, mint amennyi fizetési ígérvényt
kibocsátott. Ezek a bankok pénzszivattyúként működtek, amik hatalmas
összegeket szívtak el a gazdaságokból, és nem juttatták vissza ezeket.
Az ilyen kártékony intézményeket be kellett volna tiltani, mert
törvénytelenül gazdagodtak más emberek kárára, előmozdították a
pénzhiányt, így a gazdasági válságokat is. Hogy, hogy nem, ez nem így
történt, és a részleges fedezetű törvénytelen bankrendszert törvényessé
tették a Bank of England 1694-es megalakulásával, melyet az angol
forradalom és 50 évnyi költséges háborúskodás előzött meg.
A
Bank of England volt az első magántulajdonú központi jegybank, mely
megkapta a pénzkibocsátásának a jogát, és államkölcsönt is nyújtott,
aminek következtében a 18. század első másfél évtizedében megduplázódott
a Brit Birodalom államadóssága. Ennek a magánbanknak az Anglia Bankja
nevet adták megtévesztésből, hogy a lakosság az állam részének érezze,
holott ennek épp az ellenkezője volt az igaz. Ez a bank is, mint minden
más magántársaság részvényeket árult,
hogy megkezdhesse a működését, és a részvények megvásárlóinak nevét
sosem fedték fel. A feltételezett pénzmennyiség többszörösét tudta
kikölcsönözni, most már törvényes keretek között, és mindezért még
kamatot is szedett. A kibocsátható hitelt a bankban ténylegesen meglévő
nemesfém arányához képest 2:1 arányban rögzítették. Mit jelent ez? Azt
jelenti, ha a bankban 1000 font
volt megtalálható, akkor 2000 fontig adhatott ki hiteleket, melyek után
még a kamatokat is felszámolhatta. Ez volt a világ egyik legnagyobb
átverésének, a modern pénzrendszernek a törvényes elindulásának a
pillanata. 1946 óta a Bank of England elméletileg ismét az államé, de
működési alapelve semmit sem változott. Hogy működnek 1694 óta az ilyen
típusú bankok, hogy képesek pénzt teremteni? Ha ezt megértjük, akkor
képesek leszünk átlátni modern korunk teljesen abszurd globális
pénzrendszerét, és azt, hogy aki bírja a pénzkibocsátásának a jogát, az
gyakorlatilag élet és halál ura a Föld országai felett.
A
legtöbb ember azt gondolja, hogy a pénzt az állam állítja elő, és a
pénzverdék forgalomba hozzák az új pénzt, hogy elősegítsék a gazdaság
működését. Ez csak egy bizonyos fokig igaz, napjainkra kijelenthető,
hogy leginkább egyáltalán nem is igaz. A bankok a törvények értelmében
több hitelt nyújthatnak, mint amennyi pénzzel valójában rendelkeznek. Ez
az arány általában napjainkban 10:1-hez, de ez is megkerülhető, és
bármennyi nem létező pénzt felkínálhatnak a hitelt felvevőknek. Ha ezt
polgárok csinálnák szervezetten, akkor csalás miatt börtönbe kerülnének,
de a bankokkal nem ez a helyzet. Mi történik egy ilyen pénzrendszer
beindulásakor? Az emberek hitelekhez jutnak, melyet a bankok teremtenek a
levegőből, és az ügyfelek
visszafizetéskor elkezdik a gazdaságból visszahozni ezeket az
összegeket a kamatokkal együtt. Visszafizetéskor az eredeti tőkét,
melyet hitelként adtak, a bank megsemmisíti, és csak a kamatokat tartja
meg magának profitként, mert ily módon nagyon rövid idő alatt gigantikus
méretű vagyonmennyiségek halmozódnának fel a bankok mögött álló
érdekeltségek kezén, és az átverés túl egyértelművé válna. A bankok a
kamatok csak egy töredék részét juttatják vissza a gazdaságba, saját
működési költségük fedezéseként. Egy ilyen rendszerben a teljes
adósságállomány mindig nagyobb lesz, mint a jelenlévő pénz mennyisége,
így az emberek a hitelek törlesztéskor csökkentik a pénzkínálatot, és ez
pénzhiányhoz vezet. A pénzhiány növekvő munkanélküliséget és csökkenő
vásárlóerőt eredményez, és csak újabb hitelekkel lehet a gazdaság teljes
összeomlását elkerülni. Az állam hitelt kényszerül felvenni, csak úgy,
mint a háztartások és vállalkozások bizonyos része. A kapott hiteleket
el lehet költeni valós dolgokra, így kijelenthető, hogy a ma létező pénz
csaknem egésze adósság formájában keletkezett. Ezeket ismét vissza kell
szolgáltatni, így beindul az ördögi kör, és az adósságspirál egyre
meredekebben fog felfelé ívelni. Ebből következik, hogy az adósságok
mennyiségének folyamatosan növekednie kell, különben a rendszer
összeomlik.
Ha
az újonnan létrehozott hitelpénzek mennyisége kevesebb, mint a
visszafizetéskor megsemmisített hitelpénzeké, akkor defláció keletkezik,
ha több, akkor infláció. Az infláció együtt jár a tartós árszínvonal
növekedésével, miközben a bankok további összegeket szívnak el a
gazdaságból. Ha az árak és a jelenlévő pénz mennyiségének egymáshoz
viszonyított aránya hasonló lesz ahhoz, mint amikor a pénzhiány
jelentkezett, ismét defláció lesz, melyet megint új hitelekkel lehet
orvosolni, mely újra inflációhoz fog vezetni. Így jelenik meg az üzleti
ciklusnak nevezett jelenség modern korunkban is.
A
hitelek létrehozásukkor virtuális formában jönnek létre a
bankszámlákon, így a hitelfelvételkor keletkezett új pénzek mennyisége
hatalmas mértékben meghaladja a forgalomban lévő készpénz mennyiségét.
Lényegében jelenkori világunkban az elkölthető pénzek nagy része csupán
könyvelési tétel, és néhány szám az adott bankrendszer gépezetében.
Ebből következik, ha a betétesek egyszerre szeretnék a bankokból
kivenni a készpénzüket, nem tudnák, és a rendszer összeomlana. Hogy ez
ne történjen meg, a bankrendszer elsődleges célja a fogyasztás
ösztönzése, hogy ismét visszaáramoljon a bankrendszerbe a pénz és
virtuális formában tárolódjon. Így alakult ki a fogyasztói társadalom,
melyben a vásárlás előmozdítása érdekké vált minden bevethető trükk
segítségével, mely végül fokozott mértékben vette igénybe bolygónk
erőforrásait.
Aki
megérti azt, hogy működik napjaink pénzrendszere, ráébredhet arra, hogy
teljesen értelmetlen az adósságok visszafizetéséről beszélni, hisz a
bankok pénzteremtési mechanizmusa miatt, az összes adósságállomány
mindig meg fogja haladni a gazdaságban jelenlévő pénz mennyiségét.
Emiatt mindig lesznek, akik kiesnek a visszafizetés képessége alól, így
valós javakat veszítenek el a bankok irányába. Ezzel a módszerrel örökös
adósrabszolgaságban lehet tartani országokat és egyéneket az államok
felett álló elitnek, ahol mindenki a túlélésért küzd egy olyan globális
civilizációban, melyben a technikai fejlettségünk soha nem látott
magasságokban van, és ennek ellenére a népesség hatalmas hányada
nélkülözni kénytelen.
Hogy
teremti a pénzt a semmiből az USA magánjegybankja, a FED? Ez egy négy
lépcsős folyamat, mely előtt tisztázni kell az államkötvény fogalmát. Az
államkötvények fizetési ígérvények, melyeket a kormány hoz létre.
Amolyan kormányzati „tartozom neked cédulák”. Az emberek azért veszik
meg ezeket, hogy kamathoz jussanak, és az államkötvények futamidejének
végén a kormány visszafizeti a kötvény árát+kamatot, és a kötvényt
megsemmisítik. A FED pénzteremtő folyamata a következő:
-
1. lépés: A Szövetségi Nyílt Piaci Bizottság jóváhagyja az USA államkötvények vásárlását.
-
2. lépés: A kötvényeket megvásárolja a FED mindenkitől, aki csak eladásra kínálja neki a nyílt piacon.
-
3. lépés: A FED
elektronikus kreditekkel fizet a kötvényekért az eladó bankjának, ami
viszont jóváíródik az eladó bankszámláján. Ezek a kreditek fedezet
nélküliek, a FED egyszerűen létrehozza őket a levegőből.
-
4. lépés: A
bankok ezeket a letéteket tartalékként kezelik, és több mint
tízszeresüket hitelezhetik ki az új hiteligénylőiknek, mindezt kamatra.
Lényegében
a FED ugyanazon alapelv alapján hozza létre az új pénzt hitel
formájában, mint a többi magánbank, így örökös kamatrabszolgaságban
tartva az Egyesült Államokat és más országokat is, mivel ma már a FED
nem csak az USA-nak hitelezhet. Louis Thomas McFadden republikánus
képviselő jó rálátással a dolgok valódi helyzetére, két évtizeddel a FED
törvény elfogadása után egy 1932-es felszólalása alkalmával a
következőket mondta: „Amikor
a Federal Reserve törvényt elfogadták, az Egyesült Államok polgárai nem
vették észre, hogy egy világrendszer jött itt létre... egy szuperállam,
melyet a nemzetközi bankárok és nemzetközi iparosok irányítanak
együttműködve, hogy saját örömükre leigázhassák a világot." /4/
"A Federal Reserve rendszerében
a válságokat mesterségesen keltik. A jelenlegi volt az első ilyen
mesterséges pánik, és annyira precízen zajlott, mint ahogy megoldunk egy
matematikai egyenletet." /5/ A
bankok teremtik a pénzt hitelek formájában, így ők bírnak a
pénzkibocsátásának a jogával. A pénzintézetek mögötti árnyékhatalom
nagyon egyszerű módon tud emiatt válságokat generálni a pénzhiány
mesterséges előidézésével. Ezt úgy tudják elérni, hogy a bankok
visszahívják a már kint lévő hitelek egy részét, vagy pedig nem
nyújtanak elég új hitelt, így nem keletkezik elég új pénz a gazdaság
véráramában, ahhoz képest, mint amit a hitelek visszafizetésekor
kivonnak a forgalomból. A hiteleket ugye kamatokkal együtt kell
visszafizetni, mely csökkenti a gazdaságban jelenlévő pénz mennyiségét.
Charles August Lindbergh képviselő az 1920-as válságot követően a
következőket írta a könyvében: Ezt a trükköt használták fel az
1929-1933-as nagy gazdasági világválság előmozdításakor is, ahol 1932-re
eltűnt a pénzmennyiség 1/3-a a gazdaságból. 1921-től 1929-ig a
pénzintézetek nagyon kedvezőnek tűnő hiteleket kínáltak, majd ezek egy
részét visszahívták, így nagy mennyiségű pénzhiányt idéztek tudatosan
elő. James A. Garfield az USA 20. elnöke, aki átlátta, milyen érdekek
mozgatják a pénzrendszert, így vélekedett a válságokról: „Akárki is
felügyeli a pénz mennyiségét országunkban, az a teljes ipar és
kereskedelem korlátlan ura... és amikor rájössz, hogy néhány hatalmas
ember a csúcson az egész rendszert mily könnyen irányíthatja ilyen vagy
olyan módon, már nem is kell neked elmagyarázni, hogy honnan erednek az
infláció és a gazdasági válságok periódusai.” /6/ A jól bevált
formula szerint idézte elő az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság
óta legjelentősebbnek tartott 2008-2009-es gazdasági világválságot is a
globális elit. Az USA-ban szinte vég nélkül kedvezőnek tűnő komolyabb
hitelbírálat nélküli kockázatos hiteleket kezdtek nyújtani a
pénzintézetek a magánszemélyeknek. Emiatt 2006-ban tetőzött az
ingatlanok értéke, és ez lehetetlenné tette a további hitelfelvételt,
ezért nem keletkezett elég új pénz a rendszerben, ahhoz képest, mint
amit az emberek a hitelek visszafizetése miatt elkezdtek elvonni a
gazdaságból, így hatalmas pénzhiány keletkezett. Magyarul, az elit
tudatosan felfújt egy nagy lufit, ami szépen kipukkadt.
1930-ban
alakult meg a Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International
Settlements, BIS) a legrégebbi nemzetközi pénzügyi szervezet, melyet
eredetileg a Young-terv pénzügyi lebonyolítására hoztak létre részvénytársaság formájában
a Svájcban található Bázelben. Jelenleg 56 ország központi bankjának a
tulajdonában van a BIS, melyek lényegében maguk is magánbankok, akárcsak
a FED. A BIS a központi bankok és nemzetközi szervezetek számára banki
funkciókat is ellát, mint például tartalékkezelés és arannyal történő
tranzakciók lebonyolítása. A BIS igazgató tanácsa kéthavonta tartja
ülését, mely egybeesik a jegybanki kormányzók közötti tanácskozással is,
melyen már az összes BIS tag jegybank elnöke is részt vesz. A BIS
létrehozta a „Central Bank Governance Network” -öt, mely a tagállamok
központi bankjainak irányításával és tevékenységével foglalkozó hálózat.
Kijelenthető, hogy lényegében ez a központosított szervezet a
„jegybankok bankja” szerepkört tölti be, és ez is a nemzetközi pénzügyi
körök érdekeit szolgálja ki a világ adósrabszolgaként tartott
lakosságának érdekeivel szemben.
1944-ben
létre jött az amerikai New Hampshire-ben található Bretton Woodsban
tartott konferenciáról elnevezett megállapodás. Ez teremtette meg a
világ pénzügyi rendszerének modern keretét rögzített árfolyamokkal és
átváltható devizákkal. Ezen a konferencián született meg a Nemzetközi
Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) és a Világbank (World Bank
Group, WBG) is. Az IMF székháza az USA-ban, Washington, D.C-ben
található. A pénzintézet 187 tagországa meghatározott gazdasági súlya
szerint járul hozzá az alaphoz, és a szervezettől kölcsönöket vehet fel
adósságai törlesztéséhez. Mit jelent ez? A tagországok „igen mulatságos”
módon saját befizetett pénzüket kapják vissza kölcsönbe
a Valutaalaptól, melyet kamatostól kell megfizetniük. Kijelenthető, hogy
kamatszedő mechanizmusa miatt ennek a működési elve is a jól bevált
formulák szerint működik, és előmozdítja a pénzhiányt a gazdaságokban,
amit ismét csak új hitelekkel lehet kiváltani. Olyan ez, mint egy
fojtogató póráz, ami örökre rabláncon tart, és képtelenség belőle
szabadulni. Az IMF jogilag is az államok és bíróságok felett áll, melyet
az 1982. évi 6. számú törvényerejű rendelet 9. cikkelyének 1-10-ig szakasza
egyértelműsít. E szerint az IMF korlátozások nélkül szerződéseket
köthet, ingó és ingatlan vagyont szerezhet az Alap tagországaiban, így
Magyarországon is. Lényegében ez azt jelenti, hogy a törvény hatályba
lépése óta ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket,
vállalatokat vásárolhat hazánk területén is, egyszóval mindent, ami
megvehető és privatizálható az államadósság fejében. Az IMF bárkivel
szemben bírósági eljárást kezdeményezhet, de ő maga és tulajdonait
bérlői mentesek minden fajta bírósági eljárás alól, így a bíróságok
semmilyen ügyletükbe nem avatkozhatnak bele. Valamennyi tisztviselő és
alkalmazott is mentes a jogi eljárások alól, mely végső soron szabad
garázdálkodást jelent a tagországok területén. Az irattáraik
sérthetetlenek, semmilyen nemű adatszolgáltatásra nem kötelezhetőek
semmiféle hivatal részéről. Az Alap minden vagyona és követelése mentes a
korlátozásoktól, rendszabályoktól, ellenőrzések és bármilyen természetű
moratórium alól. A Valutaalap teljes adómentességet is élvez minden
téren. Az IMF 1969-ben felhatalmazást adott a globalisták épülő
világbirodalma számára létrehozott világpénz, az SDR (Special Drawning
Rights, azaz „Különleges Lehívási Jogok”) kibocsátására, mely már
részben aranyfedezetű, és napjainkban 30 milliárd dollár értékű van
forgalomban belőle. Az aranyalapot a 20. század folyamán
országról-országra változva többször megszüntették, de most az SDR
aranyfedezetéből arra következtethetünk, hogy az épülő Új Világrend
pénzrendszere aranyalapon fog ismét nyugodni.
A
Bretton Woods-i konferencia által létrehozott másik nagy nemzetközi
fosztogató pénzügyi szervezet a Világbank. Ez 5 nemzetközi magánbankból
álló bankkartell a FED-hez hasonlóan, és ugyanabból a célból hozták
létre ezt is, mint a többit. A magánbakok monetáris hatalmának
egyesítésével szabályozza a forgalomban lévő pénzmennyiséget a hitelek
segítségével, ezáltal folyton növekvő adósságspirálban tartja a Föld
államait. A székháza szintén Washington, D.C-ben található, nem meglepő
módon az IMF székházának tőszomszédságában.
Országunk
is rabláncra van verve a nemzetközi magánbankok mögött álló
csoportosulások által. A Magyar Nemzeti Bank már megalakulásakor sem a
magyar nemzeti érdekeket szolgálta, hanem a nemzetközi pénzügyi
körökéit. 1924-ben jött létre részvénytársasági formában, és szigorú
banktitkok szerint működött. Átvette az állam monetáris felségjogait,
mint a pénzkibocsátás, árfolyam-szabályozás, kamatszabályozás,
hitelezés, vagyis a nemzetgazdaság irányításához szükséges
kulcspontokat. A tulajdonosai névtelenül gyakorolhatták a szavazati
jogukat a Közgyűlésen, ahol megválasztották a 12 tagból álló főtanácsot,
akik képviselhették az ő érdekeiket. Az MNB részvényese és aktív tagja a
BIS-nek (Nemzetközi Fizetések Bankja) annak 1930-as megalakulásától
kezdve. Az 1947-es kommunista államosítás következtében a pénzintézet a
kormány irányítása alá került, és bevezették az egyszintű bankrendszert.
Az egyszintű bankrendszer lényege, hogy a jegybank közvetlen, ha
megbízott bankjai vannak, akkor közvetett kapcsolatban áll a lakossággal
és a vállalatokkal. A kétszintű bankrendszerben a központi bank csak a
kereskedelmi bankokkal tartja a kapcsolatot. A nemzetközi elit 1982-ben
beléptette hazánkat az IMF-be és 1983-ban a Világbankba, bebetonozva
hazánkat ismét a globális kamatrabszolga-tartó
hálózatba. Így indult be az államadósság törvényszerűen egyre növekvő
soha véget nem érő adósságspirálja, mely mára eléri a 20 ezer milliárd
forintos nagyságrendet. Ne legyen senkinek illúziója, a bankok abszurd
pénzteremtési mechanizmusa miatt, amiben fedezet nélkül az adósságból
keletkezik az új pénz csaknem egésze, örökös garancia ezen államadósság
visszafizethetetlenségére ennek a pénzrendszernek a keretein belül.
1987-ben visszaállították Magyarországon a kétszintű bankrendszert, és
az 1991. évi LX. számú jegybanktörvény elfogadásával, melyet azóta
többször módosítottak, ismét meghatározták az MNB feladatkörét. A Magyar
Nemzeti Bank a „rendszerváltás” óta ismét részvénytársaságként működik,
tulajdonosa a magyar állam. Monetáris hatáskörébe sem az országgyűlés,
sem az állam nem szólhat bele, az ma már teljesen független tőlük.
Elméletileg bír a pénzkibocsátásának a jogával, melyet nem gyakorol, és a
kormány újabb IMF hitelekkel juttatja be az új pénzt a magyar gazdaság
véráramába. Az MNB lényegében az IMF, a Világbank és a BIS
alárendeltségébe került, így Magyarországon sincs többé közpénzrendszer,
helyébe a magánpénzrendszer lépett. A Nemzeti Bank elnöke 20 évre saját
hatáskörében minden lényeges adatot titkosíthat. Kijelenthető, hogy a
központi bank hazánkban is az állam felett áll. Caroll Quigley a
Harvard, a Princeton és a Georgetown Egyetem egykori tanára, Bill
Clinton elnök mentora, így vélekedett a központi bankokról: „Minden
központi bank törekedett saját kormányát uralni azáltal, hogy képes volt
irányítani a kincstári kölcsönöket, képes volt manipulálni a valuta
árfolyamokat, képes volt befolyásolni az ország gazdasági aktivitásának a
mértékét, és képes volt befolyásolni az együttműködő politikusokat az
üzleti életben nyújtott későbbi gazdasági jutalmakkal.” /7/
Ez
napjaink szomorúan fojtogató valósága, ahol a kormányok és a világ
teljes gazdasága magánbankkartellek mögött meghúzódó érdekeltségek kezén
vannak, és ők rabigába hajtották az egész emberiséget. A pénz funkciója
alapvetően kétélű fegyver, fel lehet használni jóra és rosszra
egyaránt. Olyan, mint egy szike, amivel életeteket lehet menteni, de
kioltani is akaratunktól függően. A pénzt magát a jelenlegi globalisták
felmenői ellenünk fordították annak érdekében, hogy egy olyan globális
pénzrendszert hozhassanak létre, ahol a valódi hatalom egy nagyon szűk
kör kezén összpontosul. A pénzrendszer létfontosságú az országok
életében, és olyan, mint az érhálózat az emberi testben. Ha az érhálózat
rosszul működik, az kínokkal és szenvedéssel jár az egész szervezet
számára, melybe bele is pusztulhat. Mint látható, a globalisták a 20.
század folyamán a készülő világkormányuk számára elkezdték az
irányításuk alatt álló bankokat egyesíteni, így központosítva
hatalmukat, mely a 21. század elejére 3 nemzetközi pénzügyi szervezetben
csúcsosodik ki: a BIS-ben, az IMF-ben, és a Világbankban. Észre kell
vennünk, hogy míg a válságok az átlagemberek számára rendkívül káros
dolgok, addig ezeknek a köröknek előnyösek, hisz ha pénzhiány lép fel a
gazdaságban, az árcsökkenéshez vezet ezen időszak alatt, és aki hatalmas
vagyon mennyiségekkel rendelkezik, mindent olcsóbban vásárolhat fel. A
háborúk is jól jövedelmeznek az elit számára, mivel mindkét szemben álló
felet pénzelhetik, így eladósítva és rabláncra verve az egymással
hadakozó államokat az idők végezetéig. A pénzrendszer tényleges
működését nagyon kevés ember érti napjainkban, de aki megérti, rájöhet
arra, hogy az egyének és államok szabadságáról értelmetlen egy olyan
globális pénzrendszer keretrendszerén belül beszélni, ami örökös folyton
növekvő adósságspirálban tartja a Föld országait, ezáltal az országok
lakosait is. Ezek a körök 300 éve nem véletlenül hozták létre ezt az
ördögien intelligens módon létrehozott fojtogató pénzrendszert, és
létrehozásakor pontosan tudták, mi a céljuk vele. Az, hogy az országok
véráramába behatolva átvegyék az irányítást felettük, és elérhessék más
módon azt, amit mind ez idáig katonailag egyetlen népnek sem sikerült
elérnie: a tényleges világuralmat a Föld teljes lakossága felett.
A
feudalizmus felszámolása óta a világ egy új korba lépett, ahol a
feudalizmussal szemben a hatalom alapja többé már nem a föld, hanem a
pénz. Ez egy újfajta függési viszony, ahol a lényegében korlátlan
vagyonmennyiségekkel rendelkező hierarchia csúcsán lévő elit a
pénzrendszerrel függésben tartja az államokat, az államokon keresztül
pedig a polgárokat. Viszonylag egyszerű volna létrehozni egy új globális
pénzrendszert, ami mindenki javát szolgálná, nem csupán mérhetetlenül
gazdag szűk csoportosulások érdekeit, a kifosztott milliárdok érdekeivel
szemben. Az államoknak egyszerűen el kellene vennie a pénzkibocsátás
jogát a magánbankoktól, és közösen szövetséget alkotva bevezetni egy
kamat nélküli új globális közpénzrendszert, melyet bármilyen alapra
helyezhetnének. Vajon miért nem történik meg mindez? Vajon miért van
hatalmas hallgatás a pénzrendszer valós működéséről, mind az
országgyűlésekben, mind a médiában, mind az oktatási rendszerekben?
Vajon kik képesek pénzelni a politikai pártok szédületes összegű
kampányait, hogy azok bekerülhessenek a törvényhozásba? Nagyon jó
irányban kezd el gondolkodni, aki ráébred arra, hogy erre csakis a
globális pénzrendszer urai képesek, kik könnyedén felvásárolták a világ
teljes médiahálózatát és az összes jelentősebb politikai pártot, hisz
nekik érdekük, hogy a törvényhozásban olyan emberek ülhessenek, akik
mindezen dolgokat sosem fogják megkérdőjelezni. Így fonódott össze a
korrupt politika a pénzvilág mögött álló korrupt érdekekkel az elmúlt
300 év folyamán. Ebből kifolyóan nagyon könnyen megérthető, hogy miért
beszélnek a politikusok módszeresen az államadósságok becsületes
visszafizetéséről, holott tudják azt, hogy magának a pénzrendszernek a
korrupt működése a bajok fő forrása. Mindazok, akik a pénzrendszer
megváltoztatása helyett arról beszélnek, hogy az államadósságokat vissza
kell fizetni, azok valójában a globalisták zsebéből esznek, és a nép
érdekeivel szemben saját érdekeiket és pénzhűbér uraik érdekeit
képviselik, így örökös rabláncon tartva embertársaikat. Carroll Quigley
Tragedy and Hope című könyvében így írt minderről: „A pénzügyi
kapitalista hatalmaknak volt egy másik hosszú távú terve, ami nem
kevesebb volt, minthogy létre hozzanak egy világméretű magánkezekben
lévő pénzügyi irányítási rendszert, ami uralni tudta minden egyes ország
politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. A tervek szerint a
rendszert a világ központi bankjai irányították egymással összehangolt
tevékenységük révén, feudalista módon, rendszeres találkozókon és
konferenciákon hozott titkos megállapodásokkal. A rendszer csúcsát a
Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) képezte a Svájcban található Bázelben,
egy magánbank, amit a világ központi bankjai birtokoltak és
irányítottak, melyek saját maguk is magán vállalatok voltak." /8/
Mint
már említettem a 3. bejegyzésem alkalmával, egy egyed túlélési esélyeit
az egyedfejlődés folyamán jelentős mértékben javítja az ismereteinek a
bővítése és saját gondolkodási képességének a fokozása. Így el tud
töprengeni tájékozottságának segítségével a világ helyzetéről, hogy
megtalálja az igazságot. Szeretnék 3 dokumentumfilmet és 1 előadást
megosztani veletek, mely a pénzrendszer valódi működését mutatja be a
lehető legegyszerűbb formában. Első olvasásra bejegyzésemből és első
megnézésre ezekből a videókból, senki sem képes teljes mértékben
felfogni azt az abszurd folyamatot, hogy miként teremtik a bankok a
pénzt a levegőből, és ennek milyen hatásai vannak egészen pontosan. Ezen
a témán alaposan el kell gondolkodni, de biztosíthatok mindenkit
afelől, hogy megéri, mert rengeteg logikai következtetést vonhat le
mindenki ebből saját életére nézve is. Hogy mentheti meg ismereteink
bővítése sokszor az életünket? Egy egyszerű példával élve: aki ismerte a
globális pénzrendszer működését már évekkel ezelőtt is, az nem tudott
bedőlni a svájci frank alapú hitelek csapdájának, mert ha nyitott
szemmel járt a világban, észrevehette azt, hogy a bankok világszinten
ismét rengeteg kedvezőnek tűnő hitellel kezdik felpumpálni a gazdaságot,
ami csakis egy valamit jelenthetett: egy újabb megtervezett
világválságot, mely többek közt árfolyam növekedéshez fog vezetni. Hogy
szervezte meg ez a magánhatalom saját magát az elmúlt évszázadok során
összefonódva a politikai körökkel? Ezt később fogom bemutatni, a
következő bejegyzésemben a médiarendszerrel fogok foglalkozni.
Ajánlott videók
- A pénz, mint adósság http://www.youtube.com/watch?v=CvhD9rwaSqE&feature=player_embedded
- A pénz, mint adósság 2. http://www.youtube.com/watch?v=6hXMlDjkioE&feature=player_embedded
- Az államadósság egy mondattal visszafizethető http://www.youtube.com/watch?v=5OgVWYsOeBY&feature=related
- A pénz - IMF valóság http://www.youtube.com/watch?v=0PM6D3BBHi8
Idézetek jegyzéke
- /1/ http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9nz
- /2/ http://www.indianszolasok.sokoldal.hu/idezetek_a_civilizacionak
- /3/ Memoirs, Correspondence, and Private Papers of Thomas Jefferson, vol. 4, Thomas Jefferson Randolph, ed., 1829, pp. 285-288. http://www.britannica.com/presidents/article-9116907
- /4/ Facsimile of the Congressional Record, 1932, pages 12595 and 12596 http://www.afn.org/~govern/mcfadden_speech_1932.html
- /5/ Charles August Lindbergh: Lindbergh On the Federal Reserve (The Economic Pinch), 1923, 11. fejezet
- /6/ Milford Wriarson Howard: The American Plutocracy, 1895, Ch. 16 : How Plutocracy Enslaves, p. 156
- /7/ Carroll Quigley, Tragedy and Hope, A History of the World in Our Time, The Macmillan Company, New York, 1965, p. 324 http://thenewalexandrialibrary.com/sitebuildercontent/sitebuilderfiles/carrollquigley-tragedyandhope.pdf
- /8/ Carroll Quigley, Tragedy and Hope, A History of the World in Our Time, The Macmillan Company, New York, 1965, p. 324 http://thenewalexandrialibrary.com/sitebuildercontent/sitebuilderfiles/carrollquigley-tragedyandhope.pdf
Felhasznált irodalom
- Pénz http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9nz
- Római pénzváltók és bankárok http://www.romaikor.hu/gazdasagi_elet/gazdasagi_es_penzugyi_elet/bankarok_es_uzletemberek/romai_penzvaltok_es_bankarok
- Az ókori infláció http://www.romaikor.hu/gazdasagi_elet/gazdasagi_es_penzugyi_elet/a_gazdasagi_elet/az_okori_inflacio
- Jaksity György: A pénz nyugtalan természete http://www.dura.hu/html/mindentudas/jaksitygyorgy.htm
- Célkeresztben: A bankok – a pénz urai I-X. http://www.jovonk.info/2010/11/08/celkeresztben-bankok-penz-urai-vii
- A pénz mint adósság http://www.youtube.com/watch?v=CvhD9rwaSqE
- A pénz mint adósság 2 http://www.youtube.com/watch?v=6hXMlDjkioE
- Az államadósság egy mondattal visszafizethető http://www.youtube.com/watch?v=5OgVWYsOeBY&feature=related
- Bank of England: http://en.wikipedia.org/wiki/Bank_of_England
- Drábik János: Uzsoracivilizáció http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0200.htm
- Nemzetközi Fizetések Bankja http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_Fizet%C3%A9sek_Bankja
- Bank for International Settlements http://en.wikipedia.org/wiki/Bank_for_International_Settlements
- Frankóné Alpár Andrea: Hatékonyságjavítás a Magyar Nemzeti Bankban benchmarking segítségével http://kivalosag.hu/web/documents/BMHL200801/MNB_Benchmarking_Esettanulmany.pdf
- Nemzetközi Valutaalap http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_Valutaalap
- Az aranyalap alkonya http://www.aranypiac.hu/tudastar/az-aranyalap/az-aranyalap-alkonya
- 1982. évi 6. törvényerejű rendelet http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=4897.7423
- Special drawning rights http://en.wikipedia.org/wiki/Special_drawing_rights
- Világbank http://hu.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1gbank
- Magyar Nemzeti Bank http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Nemzeti_Bank
Forrás: http://nemadjukfel.blog.hu/
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése