2013. június 30., vasárnap

9. Az Új Világrend felemelkedése (2. rész)

vasárnap, június 30, 2013    No comments

Tartalom

(Ez az 1. rész folytatása, melyet az archívumból tudtok kikeresni jobb oldalt.)
  • V. A zsidó elit ókori törekvései
  • VI. A kereszténység
  • VII. A zsidó elit középkori törekvései

V. A zsidó elit ókori törekvései


Az ókorban a zsidó arisztokrácia meghatározta a Földközi-tenger és a Közel-Kelet kereskedelmét, pénzügyeit. Már ekkor ráébredtek arra, hogy ők viszik a híreket különböző egymástól távol eső területek népei közt. Láthatjuk napjainkban is, hogy aki az információ világát uralja, az a nemzeteket is uralja. Ők nem csak árucikkekkel, de információval is kereskedtek. Már ekkor tudták, hogy mekkora fegyver más népek félrevezetése. A zsidó elit szellemi programja lefektetése után több jelentős ókori civilizáció államhatalmát kezdte ki. Ennek módja mindig a következőképpen zajlott: bevándorlás egy adott ország területére, a pénzrendszer megszállása, anyagi vagyon felhalmozása, majd az államhatalomba való beszivárgás, végül kísérlet az átalakítására.
A 20. században előásott babiloni tégla-könyvtárak elmondják, hogy miként szivárogtak be az ókori emberi műveltség hatalmas fokán álló jámbor sumérok területére, és vitték pusztulásba évszázadok alatt ezt a civilizációt. „akik nem »harcoltak«, csak hízelegtek századokon keresztül, és ma már ez a népség, amelynek ajka duzzadt, élvvágyó, mint a mocsárból előjövő pióca szája, a vitéz Zend fejedelem leányából szívja le a rózsaillatot, és a mi atyáink fiai műveltségével, dicsekszik, akik már írtak, mielőtt Egyiptom még vadon volt, mi, akik a kipteket építkezni tanítottuk, akik a műveltséget nyugat fele terjesztettük, ezzel a mi műveltségünkkel ma már ez a Sémi-faj dicsekszik. Megrontották nyelvünket, népünket, országunkat, a Kingi-ből Káldi, a kéták országából Szíria lett, s a kétákat megették a férgek. A sumirok most rothadnak. Sirgulla még tartja magát, de Agadi papja már a héber Szárgon. Először kalmárok voltak, ma pedig fejedelmeink lettek. Nincs egy sumir, aki látná a nagy veszedelmet, 100 esztendő múlva a kéták sorsára jutunk, 1000 esztendő múlva pedig azt sem fogja tudni a világ, hogy mi sumirok léteztünk valaha.”/1/
Az egyiptomi hieroglifák mesélik el, hogy ez a népcsoport, akit kezdetben befogadtak, sajátos törvényeik folytán, hogy képeztek államot az államban, hogy rontották meg egész Egyiptom műveltségét, gazdasági-, politikai- és pénzügyi-életét Exodus A zsidó nép kivonulása Egyiptomból.jpgolyannyira, hogy egész városok kerültek a zsidó elit irányítása alá. Megtudhatjuk Tutanhamon sírjából előkerült írásos emlékekből, hogy milyen módon végezték az egyiptomi nép ellen átkos munkájukat az uralom megszerzése érdekében 400 éven keresztül. Az akkori Fáraó - történészek nem egyeznek abban, hogy ez ki lehetett pontosan - végső elkeseredésében országát és népét meg akarván menteni ettől a kiszipolyozástól, elrendelte a zsidók kiirtását. Erről a zsidó elit összeköttetései révén időben értesült, így magukat és népüket kimenekítették az országból rengeteg vagyontárgyat felhalmozva. A Fáraó a zsidókat üldözve valami módon halálát lelte a Vörös-tengeren való átkeléskor, ami feltételezhető, hogy az árapályjelenséggel volt kapcsolatos, és a zsidó nép megmenekült Egyiptomból.
A 4. bejegyzésemben ismertetett ókori pénzváltók zöme zsidó származású volt. Ők nagy befolyásra tettek szert a Földközi-tenger térségében, így az ókori Rómában is, és jelentősen hozzájárultak annak végső bukásához. A birodalom utolsó időszakában a szenátust a korrupció, az eladósodottság és az erkölcsi züllés jellemezte. Marcus Tullius Cicero, a Kr.e. 1. században élt római államférfi és író védőbeszédet tartott Flaccus védelmében - aki egy római tiszt volt, és zsidó aranyszállítást akadályozott meg a zsidók akkori főhadiszállására Jeruzsálembe - így beszélt: „Tudod, hogy a (zsidók) társaságai számos tagból állnak, hogy milyen összetartóak, és milyen súlyuk van a népgyűlésekben. Halkan fogok beszélni, hogy csak a bírók hallják, amit mondani fogok. Azokhoz, akik nem örülnének felidegesíteni azokat az embereket, akik ellenem és minden jeles ember ellen vannak.” /2/ Cicero, aki már ekkor volt valaki, a zsidó elit befolyásáról beszélt, és még neki is meg kellett gondolnia, hogy mit mond előttük. Az ókori rómaiak pusztították el Jeruzsálemet, aminek oka egy zsidó szabadságharc kibontakozása, és a katonák óriási méretűre duzzadt váltótartozása volt a zsidó kereskedők felé. Így vette kezdetét Kr.u. 70-ben a zsidó nép legjelentősebb diaszpórája, végleges szétszóródása az egész világon.

VI. A kereszténység


Jézus 2000 évvel ezelőtti színre lépése volt az egyik legjelentősebb csapás, amit a zsidó elit valaha is átélt. Jézust úgy fogom szemlélni a rendelkezésre álló források alapján azért, hogy egy objektívabb irányból közelíthessem meg a kereszténységet, mint egy kiemelkedő képességekkel rendelkező embert, aki egy újfajta gondolkodást hozott el az ókori Júdea térségébe. Így a köré felépített legendák helyett képesek lehetünk mögé látni az ő tevékenységének okaiba. Ez talán sérthet egyes mélyen hívő keresztény embereket, azonban megértésüket kérem az igazság feltárásának az érdekében. Kérem tőlük, hogy fogadják el az én látásmódomat ez ügyben, úgy ahogy én is tiszteletben tartom az övéket.
A kereszténység teljesen más világnézeti alapokon nyugszik a zsidó valláshoz képest. Az egyik célja a felsőbbrendűség hangoztatása, mások leigázása, majd szolgasorsba való taszítása, a másiké egyetemes emberi erkölcsök, szeretet és megbocsátás hirdetése. Az egyik minden más nép megvetésére és gyűlöletére épít, a másik minden nép szeretetére és tiszteletére. A keresztények és a zsidók istenképe teljes lényegében különbözik egymástól, így egy hatalmas kibékíthetetlen világnézeti szakadék tátong közöttük.
A keresztény filozófia fokozatosan alakult ki ebben a térségben, melynek Jézus is követőjévé vált, így válva ennek a világvallásnak a legjelentősebb tanítójává. Rendkívüli szellemi képességeinek hála már gyerekként eszmecseréket folytatott a bölcsekkel, a zsidó vallás funkciójáról. Ráébredt arra, hogy a zsidó vezetők eszközül használják saját népüket, hogy más nemzetek Jézus.jpgkárára minél nagyobb hatalomra tegyenek szert. Felnőttkorára nagyon pontosan átlátta ennek veszedelmét a zsidó népre és az egész világra nézve. Ekkor már tudta, hogy „Isten kiválasztott népét” több civilizáció üldözi, és megpróbálta megsemmisíteni. Ő lelki indíttatásból a bölcsek törekvéseinek eszközévé nem szeretett volna válni, és egy kiutat keresett mindebből. Jézus és tanítványai szellemi háborúba kezdtek a zsidó elit ellen, a zsidó nép és az egész emberiség megváltásának az érdekében. El akarták vágni az elitet a hatalmuk egyik legfontosabb forrásától: a teljes körű valláskontroll alatt tartott népüktől. Nyilvánvaló céljukká az vált, hogy egy teljes lelki és szellemi átalakulás keretében feloldják az eredeti zsidó filozófiát a kereszténység eszméjében, és mindez elvezethesse az emberiséget egy jobb és boldogabb emberi civilizáció megalkotásának lehetőségéhez. Térítéseiknek köszönhetően a keresztény eszme rohamosan terjedt az egyszerű nép körében.
A zsidóság ez idő tájt a Római Birodalom elnyomatásától szenvedett, és messiásvárási lázban égett, aki megszabadítja őket a rabságból, és elhozza a beígért messiási királyságot. Jézus így szellemi háborújában jól beleilleszkedett a zsidók megváltójának szerepébe is, így könnyebben áttéríthette a híveket a keresztény vallásra. Ő így vélekedett a bölcsekről: „A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek. Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók.” /3/ A zsidó vezetők látva tanításainak térhódítását, rettentő módon megrettentek, hiszen ez mindenkori hatalmi céljaikat egyetlen kardcsapás nélkül végleg felszámolhatta volna. Emiatt csellel a felhergelt tömeg segítségével megfeszíttették, azonban a kereszténység rohamos térhódítását már megállítani, óriási szerencsétlenségükre, nem tudták. Ha Krisztus és tanítványai ideológiai háborúja sikerrel járt volna, és a zsidó elit, ezáltal a zsidó nép gondolkodását meg tudták volna változtatni, akkor ma az egyetemleges zsidóság az egyik legbecsületesebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő népe volna a Földnek.
Ez másként alakult, így Jézus megfeszíttetését követő évszázadokban a bölcsek lefektették a kereszténységgel való szembenállásuk világnézeti alapjait. A judaizmus a keresztényeket mélyen megveti, és mindenkori ideológiai ellenfelének tekinti. Jézust csalónak, álmessiásnak, idegennek, nem az ő népük sarjának tekinti. Ez alapot ad egyes kutatóknak Krisztus zsidó származásának kétségbevonására, melyről majd írni fogok, ugyanis olyan tényeket és forrásokat sorakoztatnak fel ezzel kapcsolatban, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azt azonban előrebocsátom, hogy Jézus lényegét nem éri fel az újabban a származása körül kialakult vita. Mivel oly óriási máig vérző sebet ejtett a keresztény filozófia a zsidó valláson, ezért híveik abban a kegyelemben sem részesülhetnek, hogy életben maradjanak a zsidó elit eljövő Birodalmában. Jézust és a keresztényeket számtalan helyen gyalázzák a zsidó iratok:
„Egy bizonyos eretnek (korai zsidó keresztény) azt kérdezte Hanina Rabbitól: Hallottad hány éves volt Bálám (Jézus)? Ő erre azt válaszolta: Nincs tulajdonképpen megállapítva, de amióta írva van, hogy véreskezű és csaló emberek nem élhetik le napjaik felét sem, ebből következik, hogy ő harminchárom vagy harmincnégy éves volt.” /4/
„Onkelos, Kolonikos fia, Titus unokaöccse volt. Ő át akart térni a zsidó hitre… Ezután elment és megidézte Izrael bűnöseit (Jézust és tanítványait) varázslat segítségével. Megkérdezte tőlük: kinek van jó hírneve a másvilágon? Izraelnek – válaszolták. Mi a helyzet a hozzájuk való csatlakozással- kérdezte? Keresd jó létüket, és ne bántsd őket. Aki hozzájuk nyúl az olyan, mintha a szemgolyójához nyúlna – felelték. Mi a büntetésetek? – érdeklődött. Tűzforró ürülék, amióta egy Mester megmondta: Bárki, aki kigúnyolja a bölcsek szavait, azt tűzforró ürülékkel büntetik.” /5/
„Mindezen forrásoknak a célja, hogy kicsinyítsék Jézus személyét, házasságon kívüli születést, mágiát és szégyenteljes halált tulajdonítva neki.” /6/
A zsidó származású kémia professzor, liberális politikai gondolkodó Israel Shahak a „Zsidó történelem, zsidó vallás” című munkájában így fejtegeti a zsidó vallás kereszténységhez való viszonyát: „A judaizmust nagyon mély gyűlölet tölti be a kereszténységgel szemben anélkül, hogy ismerné az utóbbit. Ez a gyűlölet erősebb lett a keresztények által elkövetett zsidóüldözések hatására, de messzemenően független attól. Abból az időből származik, amikor a hatalommal nem Kereszténység.jpgrendelkező keresztényeket üldözték (nem utolsósorban a zsidók), és ezt azok a zsidók is osztják, akiket keresztények nem üldöztek, sőt, támogatták őket... A Talmud szerint egy rendes rabbinikus törvényszék ítélte el Jézust bálványimádás miatt, mert a többi zsidókat arra buzdította, hogy a rabbik tekintélyét vessék meg. Minden zsidó forrás, amely kivégzéséről szól, örömmel veszi át a felelősséget amiatt. A talmudi jelentés meg sem említi a rómaiakat... Maga a Jézus név is a zsidók számára minden gyűlöletes jelképe volt és ma is az. Hasonlóan mély az evangéliumok megvetése. A modern izraeli iskolákban sem lehet rájuk hivatkozni (nem is beszélve tanításukról). Másodszor a rabbinikai tanítás a kereszténységet teológiai, és ezzel tudatlanságon alapuló okokból mint bálványimádást fogja föl, éspedig a keresztény tantételek túl durva értelmezése által Krisztus emberré válásáról és a Szentháromságról. Minden keresztény jelképet és képi ábrázolást bálványoknak tekintenek - még azok a zsidók is, akik szó szerint köveket, irástekercseket vagy szent emberek személyes tárgyait imádják. Ehhez képest viszonylag enyhén bírálják meg az iszlámot. A Mohamednek adott név, őrült (mesugga) nem volt olyan sértő, mint amilyennek ma tűnik és minden esetre elhomályosodik a Jézusnak szánt szidalmak mellett. A Koránt sem akarják elégetni, mint az Újtestamentumot.” /7/
A keresztény Megváltó halálát követően a tanítványok úgy döntöttek, megpróbálják megtéríteni a környező népeket. A zsidó elit erre reagálásképpen evangéliumi iratokat hamisított, és terjesztett. Ez a világerő napjainkban is így gondolkodik, és már az ókorban is így gondolkodott, hogy ha valamit megállítani már nem lehet, álljon az élére, másítsa el eredeti célját, és végül használja arra, hogy jól beleilleszkedjen az ő terveikbe is. A keresztény ideológia terjedését, elsősorban úgy próbálták, és próbálják napjainkban is megállítani, hogy a keresztény vallást folytatólagosan eredeztetik a zsidó vallásból. Mintegy megpróbálják elemészteni a saját vallásukkal, annak érdekében, hogy senki se értse a kereszténység eredeti funkcióját, létrejöttének miértjét és Jézus megfeszítésének valódi okait. Emiatt van az, hogy a jelenkorunkban használatos Bibliának az Újszövetségi részének eredetében sem lehetünk biztosak. A katolikus egyház megalakulásakor egyszerűen beemelt a rengeteg közkézen forgó evangélium és igehirdetés közül a saját szájízüknek megfelelően néhányat, amiket a tanítványoknak tulajdonítottak, a többit pedig eretneknek nyilvánították. Feltételezem, hogy a katolikus egyház nem volt mindezzel teljesen tisztában a megalakulásakor. A katolicizmus távol áll az eredeti őskereszténységhez képest is. Pontosan ezért van az, hogyha ezt a kérdéskört szeretnénk tanulmányozni, nem csak azokat az iratokat kell megismerni, amik napjainkban közkézen forognak, hanem azokat is, amik nem. Rengeteg őskeresztényírás került már elő azóta, melyek nincsenek párhuzamban a jelenlegiekkel.
A zsidó elit a katolikus egyházat létrejöttétől fogva mindvégig az ellenségének tekintette, ugyanis ez egy olyan valláshatalmi csoportosulás volt, ami a kereszténység terjesztése mellett jelentős anyagi és lelki befolyása tett szert a hívek felett a középkor világában. Számukra mindkettő szemet szúrt. Ha valaki egy Új Világrendet épít, értelemszerű, hogy a régi világrendet kell előbb felszámolnia. Így kezdődött meg a zsidó elit harca a katolicizmus ellen, már a középkor folyamán. A legjobb módszernek az bizonyult, ha megpróbálják megosztani a híveket és akár egymásnak fordítani őket. Ez a jó öreg „oszd meg és uralkodj” elv, mely jelenleg is atomizált állapotban tartja a világ társadalmait. Rengeteg új gyülekezetet hoztak létre a katolicizmus gyengítésének céljából a középkorban, melyek nem hozták meg a remélt eredményt, ugyanis az egyház könyörtelenül üldözte ezeket. A legjelentősebb áttörést a reformáció hozta el számukra, még később pedig a modern keresztény gyülekezetek. A modern keresztény gyülekezetek napjainkban is teljes mértékben az árnyékhatalom tömegmanipulátorainak irányítása alatt állnak, akár csak egyéb új keletű nem keresztény egyházak is, egy bizonyos átfogó cél érdekében. Erről részletesebben később írok.

VII. A zsidó elit középkori törekvései


Jeruzsálem ókori pusztulásánál és később a Római Birodalom bukásánál fogva szétszóródott zsidó nép és arisztokrácia jelentős számban képviseltette magát a középkori Európában is. Az elit különféle titkos társaságokba tömörült, hogy érdekeiket közösen tudják érvényesíteni az idegen kultúrákban. Társaságaik hálózatot alkotva kapcsolatot tartottak egymással országhatártól függetlenül. Hogyan definiálhatjuk a napjainkban egyre gyakrabban emlegetett „titkos társaságokat”? „Titkos társaságnak nevezünk minden olyan szervezetet, amely a következők közül legalább egy tulajdonsággal rendelkezik: titkos tagság, titkos szervezeti felépítés, titkos szabályzat, titkos tanítás, titkos csoportosulás, titkos tevékenység. Alapvetően három kategóriája különíthető el: Vallási társaságok (szekták, titkos egyházak, titkos közösségek), politikai társaságok, bűnöző szervezetek… A kategóriák szabadon keveredhetnek egymással, de legalább egy mindig megtalálható.” /8/ Könnyen megérthető, hogy a titkos társaságok története egyidős az emberiséggel, ugyanis mindig is jellemző volt bizonyos személyekre, hogy szövetségre lépve egymással rejtett módon érjék el közös céljaikat. Nem csak a zsidó elitnek voltak bizalmas társaságaik már az ókortól kezdve, hanem más népeknek is. Ezek tevékenységei nem minden esetben voltak ártó szándékúak, így nem lehet általánosan elmondani minden titkos szervezetről, hogy pusztító tevékenységet folytattak.
A zsidó arisztokrácia rendszeres időközönként találkozott ezeken a rejtett összejöveteleken, hogy kijelöljék öntudatlan népük számára az irányt. Ezeken a találkozón a világuralmi törekvéseik lépcsőfokait is lefektették a politikai eseményekkel párhuzamban újra és újra. Dinasztiáikat úgy kell elképzelni, mint bármilyen más nemzet uralkodócsaládjait, akik több száz vagy ezer évre előre határozták meg az utat leszármazottaik számára. A követendő irányvonalak apáról fiúra szálltak, így lassan haladva fokozatosan érték el célkitűzéseiket. A zsidó elit rendkívül alkalmazkodó volt, és igen gyakran családnevet váltott, hogy látszólag beolvadjon a befogadó népbe. Gyakorta keresztelkedtek ki, hogy kifelé kereszténynek mutassák magukat, ezzel elkerülve a zsidóüldözéseket is. A talmudi törvényeket megszegve időnként beházasodtak nemesi családokba, ha úgy érezték ezzel hatalmukat megnövelhetik. Társulásaik vallási, politikai és igen gyakran a fennálló törvényekhez képest bűnözői tevékenységeket is folytattak. Tudták jól, hogy a tudás hatalom, az eltitkolt tudás pedig még annál is nagyobb. Kezdetektől fogva óriási tudásszomjjal rendelkeztek a Mindenség működésének megértésével kapcsolatban. Mivel ők az óvilág egyik népe, így ismereteik, és tájékozottságuk is messze lekörözi más fiatalabb népek műveltségét. Mindenkit biztosíthatok a felől, hogy jelenleg ők azok, akik a legmélyebb szintű tényleges ismeretekkel rendelkeznek az egész világtörténelmet illetően.
Összefoglalómban csak körvonalazni tudom a legismertebb titkos társaságaikat és azok ténykedéseit. Ezek később fognak részletesebb kifejtésre kerülni. Egyelőre csak azt szeretném, hogy egy átfogóbb képet kapjatok azokról a folyamatokról, amik elvezettek bennünket a jelenkori állapotokhoz. Az egyik legjelentősebb középkori társaságuk a Sion-Rend (Prieuré de Sion) volt. Főhadiszállásuk a Notre Dame du Mont de Sion apátság volt Jeruzsálemben. Ez a társaság a különféle széthúzások ellenére napjainkban is működik, és számos alkalommal határozta meg az európai történelem bizonyos döntő fontosságú eseményeit. Ezt a rendet olyan nagymesterek egész sora irányította, akik a nyugati történelem és kultúra legkiemelkedőbb alakjai közé tartoztak (pl. Leonardo da Vinci). Nagy szerepük volt a keresztes háborúk kirobbantásában, mely Izrael visszaszerzésére irányult. Ennek a szervezetnek volt a katonai és adminisztratív szárnya a híressé vált Templomos Lovagrend.
A Templomos Lovagrend az I. keresztes hadjárat idején jött létre 1118-ban a Szentföldön. Kilenc lovag hozta létre Hugues de Payens vezetésével, akik „Krisztus szegény lovagjainak” nevezték magukat. Ez a szervezet jó politikai érzékkel kifelé a kereszténység látszatát mutatta, befelé azonban a kereszténység és a katolikus egyház elleni nagyon mély gyűlölet hatotta át irányítóikat.  Nem minden templomos lovag volt zsidó származású, leginkább csak a felső vezetők. Egyszerűen, mint napjaink piramis játékaiban, maguk alá szerveztek olyan embereket, akik teljesen fogalmatlanok voltak a szervezet valós működésével kapcsolatban, és azt csinálták, amit a vezetés parancsolt. A rend fénykorában több ezer tagot számlált. A A Templomos Lovagrend.jpgbelépőknek szegénységi és szüzességi fogadalmat kellett tennie. A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette szárnyai alá, aki a rómaiak által egykor lerombolt Salamon-templom egyik szárnyát adományozta nekik lakhelyül. Innen a nevük: Templomos lovagok. Fedő történetük szerint a szentföldi zarándokutak biztonságát voltak hivatottak felügyelni. A valóság az, hogy nem sokkal érkezésük után kincsvadászatba kezdtek a templom romjai alatt, hogy megszerezzenek bizonyos ereklyéket és kéziratokat, melyek a judaizmus titkos esszenciáit alkották. Egyesek szerint a Frigyláda után is kutattak, mivel a templom volt annak egykori őrzési helye. Rengeteg elképzelés született már azzal kapcsolatban, mi is a Frigyláda, és mi volt benne. Ezt majd később fejtegetni fogom, de egyelőre, amit fontos tudni róla: bármi is volt az, a zsidó elit hatalmas szakrális jelentőséget tulajdonított neki. Még a világuralmat sem tudták e nélkül elképzelni. Annyi bizonyos, hogy valamire rábukkantak. Miután ennek híre ment egyik legfőbb támogatójuk Hugo de Champagne gróf, akinek udvarában talmudista, kabbalista és ezoterikus iskola működött, azonnal a Szentföldre sietett, és minden világi vagyonát hátrahagyva csatlakozott a rendhez.
Ezt követően a templomosok karrierje mérhetetlen módon felfele ívelt, és megkezdődött a két évszázadig tartó sikertörténetük. 1139-ben II. Ince pápa Omne Datum Optimum nevű bullájában hivatalosan is elismerte a szervezetet. Adómentességet kaptak, ők maguk pedig tizedszedési jogot. Csakis a mindenkori pápa felé tartoztak elszámolási kötelezettséggel. 1150-es évektől kezdve mérhetetlen mennyiségben kezdett ömleni hozzájuk a pénz. Főúri végrendeletekben őket jelölték meg kizárólagos örökösként, kastélyokat, földeket hagyományoztak rájuk Európa szerte. Igaz a tagok szegénységi fogadalmat tettek, de a rend maga rendelkezhetett pénzel, így hatalmas vagyonokat kezdtek felhalmozni. Ezekből rendházakat hoztak létre kontinens szerte, melyek hálózatot alkottak egymással. Számos építészeti emlék őrzi mai napig is a hírüket. Ritka kivételként engedélyezett volt számukra a kamatszedés is, mely további hatalmas vagyonok felhalmozódását segítette elő. Fokozatosan átvették a pénzügyi ellenőrzést Európa felett, dominálva minden gazdasági Salamon temploma_1.jpgszektort, de különösképpen a hitelezési tevékenységet. Az ókori pénzváltók mintájára váltókat, csekkeket bocsátottak ki, és feltalálták a gyors készpénz átutalási modellt is. Hatalmuk és befolyásuk nőttön-nőtt, az 1300-as évek elejére pedig már főnemesek, uralkodók és más befolyásos személyek tucatjai voltak teljesen eladósodva feléjük. Sikertörténetüknek a későbbi keresztes hadjáratok sikertelensége, a nekik nyakig eladósodott IV. (Szép Fülöp) francia király és V. Kelemen pápa vetett véget. A Templomos Lovagrendet mindenhol felszámolták, földjeiket elkobzásra ítélték, és tagjaikat üldözni kezdték. Az élve elfogott vezetőket, a rend 23. nagymesterével Jacques de Molay-al az élen egyházi büntetőeljárásnak vetették alá. A vádak között szerepelt: istentagadás, bálványimádás, ördögimádás stb. A vádlottak kínzások hatására beismerték a vádpontokat, és kivégezték őket. A rendet hivatalosan 1314-ben oszlatták fel. Számos tag menekült meg a kivégzések elől, így felhalmozott vagyonaik velük együtt örökre eltűntek. A templomosok háttérszervezete a Sion-Rend is érintetlen maradt. Ezt követően a zsidó elit hatalmi törekvései jó időre háttérbe szorultak. Ráébredtek arra, hogy nem elég csupán a pénzrendszert dominálniuk, hiszen az uralkodók bármikor megsemmisíthetik őket, ha fennhatóságukat fenyegetve érzik. Más megoldást kellett az uralom átvételére kieszelniük, illetve más nevű szervezetbe kellett tömörüljenek. Erről majd a következő részben.
Szeretnék ajánlani nektek 1 dokumentumfilmet, ami a zsidó vallással és elitjük befolyásával foglalkozik. Továbbá egy rövidebb kis videót, aminek nem tudom egyelőre lesz-e folytatása, mert a készítőjének profilját törölte a youtube. Nem fogok túl gyorsan haladni a későbbiekben sem a naplómban, mert mint láthatjátok egy olyan több ezer éves történelmi folyamat ismertetéséről van itt szó, ami mérhetetlen mennyiségű emberi tudást foglal magában, így rengeteg utána nézést igényel. További kellemes nyarat mindenkinek, és ne feledjétek, az igazság felismerése után, ha a gyűlölet fog benneteket elvakítani, nem lesztek különbek azoknál, akik felettetek gyakorolják a hatalmat!
Ajánlott videók
Idézetek jegyzéke

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)