Viszonylag
nehéz átfogó képet adni a teljes globális oktatásról, ugyanis ez
államonként változik, de mivel a működési lényege mindegyiknek azonos,
ez mégsem lehetetlen. A leginkább általánosnak számító vélemény velük
kapcsolatban, hogy rossz elvek szerint működnek, és egyre lejjebb zuhan a
színvonaluk, ahogy haladunk előre az időben. Minden oktatásrendszernek a
következő kimondatlan célja van: fenn kell tartania az elit által
működtetett államformát oly módon, hogy
a diákoknak olyan történelemképet és világnézetet tanít, ami sohasem
fogja megkérdőjelezni a politikai vezetés hatalomhoz való jogát. Jól
ismert bevett gyakorlat volt ez a kommunista, a fasiszta, a
nemzetiszocialista és a demokratikus államberendezkedések idején is a
20. század folyamán. Természetesen ez a régi világrendre is jellemző
volt, gondoljunk csak az európai keresztényi feudális világrendre.
Értelemszerű, hogy az oktatás megszervezése a hatalmon lévőknek a
feladata, akik ezeket a lehető legaprólékosabban kidolgozzák az uralom
megtartásának érdekében. Fontos tudni, hogy minden társadalmat érintő
változást felülről hoz mozgásba a vezetés, és valósít meg az oktatás, a
média és a politika szintjén. Azok a társadalmi változások, amik nem
felülről szerveződnek, kontrollálatlanok, így nagyon könnyen a fennálló
rend és a hatalmon lévő elit bukásához vezethetnek. Természetes, hogy
ezt mindegyik hatalom szeretné elkerülni, így az alulról jövő társadalmi
kezdeményezéseket a lehető legkönyörtelenebb módon elfojtják.
Mi
jelenleg hazánk államformája? Formális köztársaság. Miért mondom azt,
hogy formális? Azért, mert hazánk a globális pénzurak épülő
világbirodalmának egy gyarmati sorban lévő tartománya, ami az országunk
lakosai által megtermelt javak döbbenetes hányadát évről-évre átengedi a
globalisták tulajdonában lévő világbankoknak a helyi politikusainkkal -
párthovatartozásuktól függetlenül - együttműködve. Magyarország
tényleges államformája egy szigorú hierarchiarendszerre épülő pénzuralmi
diktatúra, ami agymosott kamatrabszolgákat lát országunk polgáraiban.
Ha eljutottatok idáig a naplómban, akkor talán elkezdődött
körvonalazódni bennetek a kép arról, hogy az államok felett álló
háttérhatalom, aminek a multinacionális nagyvállalatok, a bankrendszer, a
médiarendszer, a filmipar, a reklámipar, az élelmiszeripar, a
gyógyszeripar stb. a részei, sohasem tudná világszerte működtetni ezt a
fajta függési viszonyt, ha az országokat nem kollaboránsok vezetnék.
Ezek az önző politikusok a népnek való módszeres hazudozásért és a
nemzetközi elittel való együttműködésért cserébe jelentős juttatásokban
részesülnek. Milyen oktatási rendszereket kell nekik kidolgozniuk?
Értelemszerűen olyanokat, amik semmit sem tanítanak erről a pénzuralmi
világdiktatúráról, szervezeteiről, módszereiről és egyáltalán arról,
hogy milyen módon áll több milliárd ember szolgasági viszonyban vele.
Szinte semmit sem halhatunk az iskolákban a bankok pénzteremtési
mechanizmusáról, a nemzetközi pénzügyi magánhatalom gyökereiről,
megszerveződéséről, befolyásáról és fokozatos hatalomra jutásáról az
elmúlt 300 év folyamán. Mindez nagyon jól nyomon követhető a múltban
rengeteg történelmi forrásra támaszkodva csakúgy, mint napjaink
politikai történéseiben is.
Világszerte
az iskolák a következő erőszakos cselekedettel kezdik el az egyén
átformálását: kiszakítják 6-7 éves korban a családból a gyerekeket, heti
5 alkalommal napi 6-10 órára, mivel fiatal korban lehet őket
leghatékonyabban megfogni a rendszer számára. Ezt minden hatalmi
berendezkedés jól tudta, és tudja mind a mai napig. Az iskola lényegében
az örökbeadás egy formája, ahol a politikarendszer programja veszi
kézbe a fiatalgyerekek véleményformálását a család helyett. A politika
célja érthetően az, hogy úgy lássák a tanulók a világot, ahogy azt az ő
érdekük megkívánja. A nevelés valódi mozgató rugója nem az, hogy művelt
legyen a diák, hanem az, hogy átformálja a gondolatait, érzéseit,
véleményét az őt körülölelő mindenségről. A háttérhatalom nem gondolkodó
nemzeteket akar, hanem rabszolgásítottakat, akiket alárendelhet a
törekvéseinek.
Könnyen
rádöbbenhetünk, hogy az oktatásrendszerekben a tömegmanipulációk
legfőbb arcvonalát a történelem tantárgynak nevezett mesehalmaz képezi.
Hogy lehet átírni a történelmet, és ezzel egy téves valóságot
közvetíteni a tanulóknak? Ez nagyon egyszerű: tudatosan kihagyják a
tényleges források döbbenetes hányadát, ami egy teljesen más
történelemképet eredményezne ahhoz képest, mint amit tanítanak nekik az
iskolákban. A legfontosabb halálos tévedés, amit az egyének le fognak
szűrni mire elhagyják az iskolát, hogy ők szabadok, és egy demokratikus
köztársaság lakosai, attól függetlenül, hogy ez még saját józan eszüknek
is ellentmond. Ők nem fognak lázadni az elit fojtogató hatalmával
szemben, mivel a téves információfeltöltésnek köszönhetően képtelenek
lesznek önmaguktól összerakni a nagy egészet, és öntudatlan gondolat- és
adósrabszolgájává válnak ennek a kizsákmányoló rendszernek. Minél
inkább megérti valaki az oktatásrendszer működését, annál inkább rájöhet
arra, hogy helyesebb lenne birkásításirendszernek nevezni, ami teljesen
agymosott fogyasztó- és munkaerőállatok gigantikus csordáját neveli ki,
amit az elit a média, a politika és a pénzrendszer segítségével
drótokon rángathat világuralmi törekvéseiknek megfelelően. Köztudott
tény, hogy a történelmet mindig a győztesek írják. Az már azonban
kevésbé köztudott, hogy az elmúlt 300 év történéseinek egyetlen
győztesei voltak: a pénzvilág mögött meghúzódó - jelenkorunk
globalizációs folyamatait is mozgató - nemzetközi multi-milliárdos
családok, akik hosszú évszázadok folyamán hagyományozták dinasztikus
törekvéseiket utódaikra azért, hogy az egész világot a teljes és
korlátlan egyeduralmuk alá hajthassák.
Ez
az a pont, ahol szeretném minden olvasómmal megértetni, hogy az én
általam később ismertetésre kerülő történelemkép nem egy-két, a hatalom
által „összeesküvés-elmélet” kategóriába sorolt történelmi tanulmány
elolvasásából és feltételnélküli elfogadásából ered, hanem alapos és
több mint 1 évtizedes kutatómunka eredménye. Úgy jutottam el a jelenlegi
látásmódomhoz, hogy mindent, ami csak megkérdőjelezhető,
megkérdőjeleztem, és minden állítást hosszas elemzésnek vetettem alá, és
vetek alá mind a mai napig. Teljes mértékben tisztában vagyok a
hivatalos állásponttal az emberi történelmet illetően, hisz ezt
ismerhettem meg az oktatásból, ugyanakkor én a nagy többséggel
ellentétben felülvizsgáltam azt. Engem az ellenőrizhető tények
érdekeltek mindig is, és az olyan logikai összefüggések meglátása, amik
elvezethetnek az igazság megismeréséhez. Mint már többször is utaltam
rá, azért indítottam útjára ezt a naplót, mert biztosan állíthatom, hogy
hatalmas veszélyeket tartogat mindannyiunk számára a közeljövő, melynek
az emberi történelemben nagyon mélyen nyugvó gyökerei vannak. Ennek
természetét is szeretném megismertetni veletek, hogy mindenki túlélhesse
azt, ami előttünk áll, és felvilágosíthassa környezetét a várható
eseményekről.
Ez
a világhatalom már a kezdetekkor ráébredt arra, hogyha elveszi egy nép
történelmi múltját, akkor olyan jövőt írhat neki, amilyet csak akar.
Ennek köszönhetően a magyar őstörténelem teljesen ki van hagyva a
tananyagból a finnugor származás legendája miatt, mellyel biztosan fogok
majd később foglalkozni, hogy megértsük, egy nagyon ősi és különleges
népcsoport tagjai vagyunk, ami miatt illene büszkének lennünk
magyarságunkra. A világtörténelem maga elsősorban az elmúlt 300 évvel
kapcsolatban tartalmaz mérhetetlen mennyiségű hazugságot, mely
hazugságáradat bolygónk többi országának az oktatásrendszerét is
súlyosan érinti.
Ha
megértjük azt, hogy a globális nevelés első számú célpontja a
történelemnek nevezett tantárgy, akkor világossá válik, hogy minden más
ennek van alárendelve. A történelmet, mintegy kiegészíti az irodalom,
ahol csupán olyan szerzők műveit mutatják be, amik nem veszélyesek a
fennálló hatalomra nézve, vagy egyenesen annak az érdekét szolgálják.
Rengeteg nagy jelentőségű költőt, írót felejtenek ki módszeresen ebből a
tantárgyból is, akik nem esnek bele a „politikailag korrekt”
kategóriába, mégis méltán megérdemelnék, hogy részeivé váljanak az
oktatásnak. Nem csak a humántantárgyak esnek áldozatul a propagandának,
hanem időnként a reáltantárgyak is, gondolok itt a biológia, földrajz,
stb. bizonyos részeire. A szigorúan ellenőrzött oktatáscsomagokba minden
a háttérhatalom törekvéseit szolgálja, és egyetlenegy mondat sem kerül
beléjük úgy, hogy megtörhetné a mátrixot a tanulókban.
A
nevelés mechanizmusa nem az információk rendszerezésére és
átgondolására épül, hanem óriási mennyiségű tananyag rázúdítására a
diákokra annak érdekében, hogy idejük se legyen átgondolni mindazt, amit
a tankkönyvekben megismerhetnek. A hatalomnak nem az a célja, hogy
gondolkodó emberek jöjjenek ki az iskolákból, hanem az, hogy önállóan gondolkodni képtelen
programozott robotok távozzanak belőle. Jóval fontosabbnak találják a
mérhetetlen mennyiségű részben téves információ feltöltését a
fiatalokba, semmint az egyéni véleményük lehetőségének megteremtését.
Ettől a gyakorlattól eltérően még pusztítóbbnak nevezhető az
információhiányos állapot előidézése (pl. USA), hiszen így a diákok még
azokat az ismereteket sem szerzik meg, amik felett kritikusan
elgondolkodhatnának. Azokra a diákokra, akik társaikkal ellentétben
megkérdőjelezik a kapott ismereteket, és az iskolán kívül nyert
tájékozottságuk révén eltérő véleménnyel lesznek a világról, legtöbbször
bomlasztó egyedként tekint az adott oktatásintézet vezetése.
Az
iskola maga lényegében egy állandó stressz intézmény, mely rendszeres
szorongás alatt tartja a növendékeket vizsgák, felelések és
számonkérések alkalmával. Ezen dolgozatok semmi másról nem szólnak,
csupán a megkérdőjelezés nélküli visszamondásáról annak, amit
tanítottak. Az állandó
stressz megteremtése azért fontos, mert csökkenti a gondolkodási és
teljesítő képességet, amit a legtöbben csak magolással tudnak
ellensúlyozni. Legtöbb szülő azt gondolja rossztanuló gyerekéről, hogy
ostoba, lusta és teljesen érdektelen az őt körülvevő világról. A helyzet
ezzel szemben az, hogy csupán megbukott az állam által ráerőltetett
rabszolgásító programban, mely miatt a benne szunnyadó képességet nem
tudta előhozni, amit később a társadalom javára fordíthatott volna. Egy
helyes oktatásrendszernek nem az volna a feladata, hogy túlinformált
gondolkodni képtelen személyeket képezzen, hanem az, hogy előhozza a
fiatalokból a bennük rejlő képességeket. Mindenki született valamire, és
mindenki hasznos tevékenységet tudna folytatni a társadalomban, csupán
hangsúlyt kellene fektetni ennek a kiaknázására.
Általában
az iskolák osztályonként túl nagy létszámmal dolgoznak azért, hogy
túlterheljék a tanárokat. Egy-egy tanárnak így nagyon kevés ideje van
naponta egy-egy gyerekre, hogy jobban megismerhesse és fejleszthesse a
képességeit. Lényegében a tanárok egy hatalmas gyerekhalmazt látnak
maguk előtt, melynek megformálására esélyük sincs. Napjainkban egyre
nehezebbé válik a helyzetük, mivel a globalisták által indított
szellemi, lelki, időnként fizikai háború elsősorban a fiatalok ellen
irányul, akik emiatt egyre kezelhetetlenebbek. Csakis az új generációk
agymosott kamatrabszolgái tudják életben tartani a rendszert, ha nincs
utánpótlás, az emberek felébrednek, és vége a globális elit
ármánykodásainak. Fontos megérteni azt, hogy az emberi tudatok leginkább
fiatal korban menthetőek meg, ezért ők az a réteg, akikre koncentrálnia
kell a felébredettek táborának. Én személy szerint hatalmas
felelősséget érzek azokon a tanárokon, akik képesek mögé látni a világ
folyamatainak, ugyanis nagy részben rajtuk múlik az, hogy öntudatlan
kamatrabszolgák fognak-e kikerülni a kezeik közül, vagy pedig öntudatos
állampolgárok, akik átlátják a világ tényleges működését. Természetesen,
ha a tanárok nem merik felvállalni az emberiség ellen folyó háborút,
akkor ez saját életükre is kihatással lesz, mivel az új generációk
fogják tovább működtetni azt a fennálló őrületet, ami körül vesz
mindannyiunkat.
A
felsőoktatás szerepe sem a valódi tudás megszerzésére irányul. A világ
felsőoktatásai egyre inkább a túlszakosítás irányába indultak el, ahol
az adott személy lényegében nem több mint egy fogaskerék az elit
gépezetében, aki nagyon képzett
egy adott szakterület részterületének részterületében, azonban
semmilyen fogalommal nem rendelkezik az őt körülvevő nagy egész
működéséről. Általános tapasztalatom, hogy a felsőoktatást elvégzők
döbbenetes hányada ugyanannyira öntudatlan a világról, mint a felsőfokú
végzettséggel nem rendelkező polgárok. Lényegében minél mélyebbre ásunk
le ennek a világhatalomnak a szerkezeti felépítésének megértésében,
annál inkább rájövünk arra, hogy a hierarchia csúcsán lévő elit és az őt
kiszolgáló bürokrácia alatt közvetlenül a mátrix rabjai állnak, akik
teljesen öntudatlanul működtetnek egy olyan mindenre kiterjedő
rendszert, mely saját kifosztásukat is eredményezi.
Gyerekkoromtól
fogva óriási a tudásvágyam a minket körülölelő univerzum, természet és
emberi civilizáció működésével kapcsolatban annak érdekében, hogy
közelebb kerülhessek önnön létezésem megértéséhez. A globális
populációban nagyon kevés egyed képes önmagától kibújni a szédületes
mértékűvé vált agymosás mindent átitató mérge alól, ugyanis mára ezt a
társadalmakba már nagyon sok oldalról juttatják bele. Megítélésem
szerint a társadalmak legfeljebb 5%-a képes felfogni, hogy mérhetetlen
mértékben manipulálja őket a világ bábpolitikusaival együttműködésben
egy államok felett álló hatalom, ami öntudatlan adósrabszolgákat lát
bolygónk teljes lakosságában. Ez az 5% is többrétegű, ugyanis a
legtöbben csak felszínesen látják át a dolgokat, mélyebb szinten csupán
1-2% van tisztában egészen pontosan a kialakult helyzettel. Azokat a
diákokat, akik képesek kibújni a doktrínáció alól, a nemzetközi elit
különféle módszerekkel kísérli meg beszervezni a hatalmi gépezetébe,
ugyanis nem érdekük, hogy öntudatos rabszolgák éljenek az épülő
világbirodalmukban. Ez többnyire sikerül nekik, de nem mindenki hajlandó
eladni a lelkét pénzért cserébe. Kik képesek a tanulmányaik folyamán
felébredni? A válasz kézenfekvő volna, hogy az intelligensebb egyedek,
azonban ez mégsem igaz teljes mértékben. Leginkább a gyanakvó természetű
emberek azok, akik képesek átlátni a folyamatok hátterét, és nem hiszik
el feltétel nélkül azt a világképet, amit eléjük tálal az oktatás, a
média és a politika. Ezeket a személyeket mélyebb szinten foglalkoztatja
az emberiség történelme és jelenkorunk politikája, így végül
kutatásaiknak köszönhetően megismerik az elhallgatott, ugyanakkor
valóságos és leellenőrizhető forrásokból származó tényeket.
Azokat
az embereket, akik felnőtté válásuk folyamán saját maguktól ébrednek rá
arra, hogy manipulálják őket, én úgy hívom, hogy „ébresztők”. Ők olyan
adottságokkal rendelkező személyek, aki egy idő eltelte után, ahogy
egyre nagyobb műveltségre tesznek szert ebben a témában, képessé válnak
arra, hogy felébresszék az álomvilágban élő embertársaikat különféle
módszerek segítségével. Ők azok, akik a legnagyobb veszélyt jelentik a
fennálló háttérhatalomra nézve, ugyanis képesek a dokumentált
információt olyan formában megismertetni másokkal, mellyel szélesebb
tömegeknek nyílhat fel a szeme. Azokat az embereket, akik az ébresztők
szellemi munkáinak köszönhetően öntudatra ébrednek, én
„felébredetteknek” nevezem. Ők maguk is előléphetnek később ébresztőkké,
amennyiben megfelelő szorgalommal képzik magukat, és képesek rájönni
arra, hogyan tudnak hatást gyakorolni ismereteiket felhasználva másokra.
Remélem
bejegyzésem végéhez érve sikerült egy átfogóbb képet adnom nektek a
birkásításirendszerek működéséről és kimondatlan céljáról. Bárki, aki
mélyebb szinten érti meg a kialakult globális helyzetet, felismeri, hogy
az oktatásrendszerek tudatosan egy teljesen hibás szisztéma szerint
dolgoznak, és egyetlen céljuk engedelmes adósrabszolgák kinevelése. A
tanulókból tanulmányaik végére teljesen kiölik a valódi tudásvágyat,
mely miatt a későbbiekben sem fognak művelődni és gondolkodni a saját
életüket is érintő fejleményekről. Így éri el lényegében az államok
felett álló elit a törekvését, és teremt új öntudatlan kamatrabszolgákat
a világbirodalmába, akik később a legkülönfélébb tömegmanipulációs
technikák hatására vágóhídra terelik saját magukat. Az oktatás mindig az
adott társadalmat irányító vezetés kezében van, melynek lelkisége
határozza meg annak minőségét. Ez is egy olyan kétélű fegyver, mely
szolgálhat nemes célokat, de önzőségből kiinduló gonosz célokat is.
Értelemszerű,
hogy a politikarendszerrel kellene folytatnom a következő beírásomat,
azonban ezt anélkül nem tudom megtenni, hogy ne ismertetném azt a
történelmi folyamatot, ami lehetővé tette világszerte bábkormányok
hatalomra jutását. Pár nap múlva fel fogok tenni egy dokumentumfilmet,
ami közel fog vezetni benneteket a valósághoz. Ezt követően már meg
fogtok érni a teljes igazságra, és össze fogom nektek foglalni azt a
több ezer éves történelmi folyamatot, ami révén idejutott a világ.
Továbbá szeretném megosztani veletek Szent-Györgyi Albert 1930-as
évnyitó beszédét, ami a témához kapcsolódóan szintén rámutat arra, hogy
az oktatásrendszerek módszeres pusztítása nem a közelmúltban kezdődött
el. További kellemes töprengést kívánok mindenkinek addig is a világ
helyzete felett!
Forrás : http://nemadjukfel.blog.hu/
Ajánlott videóForrás : http://nemadjukfel.blog.hu/
- Szent-Györgyi Albert évnyitó beszéde 1930 http://www.youtube.com/watch?v=pTtOEUwjjEs&feature=player_embedded
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése