2013. június 29., szombat

4. Ébredj fel! Kamatrabszolgaság: A pénzrendszer

szombat, június 29, 2013    No comments
A globális pénzrendszer működési lényegének megértése az egyik kulcspont ahhoz, hogy rádöbbenhessünk arra, a globalista háttérhatalom miként képes a Föld államait az idők végezetéig jól fizető adósgyarmatként függési rendszerben tartani. Ez a pusztító világerő, ami az államok felett áll, és bír a pénzkibocsátásnak a jogával, mesterségesen képes deflációt és inflációt előidézni a pénzrendszerben. Ennek segítségével képesek bármikor válságokat generálni annak érdekében, hogy céljaikat elérhessék és uralmukat megnöveljék. Nem csak az államok vannak hatalmas összegekkel eladósodva, de az önkormányzatok, közintézmények, vállalkozások és a háztartások számottevő többsége is. Kétségtelen, hogy a világ lakosságának túlnyomó része adósrabszolga, ha tudatában van ennek, ha nincs. Azok a családok, akik nincsenek eladósodva a bankszektor felé, is adósok valójában, hisz az államadósságok folyamatos fizetésére az adók a biztosítékok, melyek hatalmas mértékben nyirbálják meg az emberek fizetését, és tönkreteszik a gazdaságot. A globális pénzrendszer egy olyan pénzkifosztó szivattyú, ami egy szűk kör kezére juttatja az országok és egyének vagyonait. Azok a körök, akik nem állítanak elő valódi értéket, és működtetik a bankrendszert, mérhetetlen vagyon mennyiségekkel rendelkeznek, míg azok az átlag polgárok, kik élik mindennapjaikat és robotolnak végeláthatatlanul sokszor túlvállalva magukat, mély szegénységben élnek a pénz uraihoz képest. Nekik gyakran még azt is meg kell gondolniuk, hogy mit engedhetnek meg maguknak az alamizsnaként odadobott keresetükből. Világszerte a társadalmak anyagi szempontból két részre kezdtek szakadni a 19. századtól napjainkig. A mérhetetlenül gazdagok szűk és a mély szegények gigantikus táborára, ahol a még épphogy létező középosztályt, gyakorlatilag minden eszközzel megpróbálja felszámolni az elit.
Mi is a pénz? „A pénz minden olyan meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a kereskedelmi fogalomban hosszabb-rövidebb ideig, mint állandó fizetési eszköz használatos, amelynek átadásával dolgokat lehet megvásárolni, illetve adósságokat lehet törleszteni.” /1/ A pénz önmagában nem képvisel értéket, csupán mi töltjük meg értékkel, jogi alapot biztosítva arra, hogy törvényes fizetőeszközként az emberek elfogadják egymás közt. Mondhatnám úgy is, hogy a pénz valójában egy hatalmas papír- és érmekupac. A pénznek az értéktelenségét más dolgokhoz képest ez az indián közmondás fejezi ki talán a legjobban: „Miután megölted az utolsó vadat, kivágtad az utolsó fát és beszennyezted az utolsó folyót, rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni.” /2/
A pénz megjelenése a civilizációk kezdetén lehetővé tette azt, hogy a közösségeken belül szakosodni tudtak az emberek, és ki-ki képességeiből fakadóan hasznos munkát tudott végezni mindenki számára. Ha valaki orvossá vált az önellátó életmód helyett, és egész napos tevékenységét a közösség javára fordította, hasznosabb feladatot tölthetett be, mintha csupán csak földműveléssel foglalkozott volna. Így voltak, akik bányásszá, kováccsá, kézművessé, katonává, pappá, stb. válhattak, és tevékenységükkel mindenki jól járhatott. A szakosodott rétegeknek pedig a földművesekre kellett támaszkodniuk, akik az egész társadalom eltartóivá váltak. Ez harmonikusan működött kezdetben, és minden ember felszabadíthatta a magában szunnyadó képességeket. Természetesen elképzelhetőek pénz nélküli társadalmak is, ugyanis ez megvalósítható, de az egyének oly magas fokú közösségi szemlélete szükséges ehhez, ami napjainkban már rég kiveszett a magát civilizáltnak nevező emberiségnek a viselkedéséből. Különös, hogy jelenkorunk természeti népei évezredek óta jól megvannak pénz nélkül, és egészséges összetartással képesek együtt átvészelni a bajokat, melyre már modern korunk embere nem képes. Sajnos a civilizált világban a nagy többség hamarabb tapossa el embertársa fejét az utolsó kolbász darab érdekében, ahelyett hogy megfelezné vele azt. Ennek ellenére mi annyira önimádóak vagyunk, hogy fejlettebbnek tartjuk magunkat a civilizálatlan közösségeknél. Kétségtelenül fejlődtünk, de hova?
Lüdiai érmék, Kr.e. 560 körül.jpgA pénz gyakorlatilag bármi lehet, amit közös megegyezés alapján elfogadunk. Kezdetben só, szarvasmarha, kagyló, bálnafog, kövek, stb. funkcionáltak pénzként. Egy idő után elterjedtek a fémpénzek, melyek könnyen megmunkálhatóak voltak, és ezek értékét a mögötte álló munka biztosította, ugyanis a fémeket ki kellett bányászni. A világ legrégebbi egységes súlyú és méretű pénzérméit a kis-ázsiai Lüdia területén öntötték feltehetően a Kr.e. 7. század elejétől kezdve. Ezt hamar átvették a görögök majd később tőlük a rómaiak is, így Európában is megjelent a fémpénzhasználat. Ahogy elterjedtek a fémpénzek, egy új szakma indult útjára Babilonban, az ókori Görögországban, a Római Birodalomban és később az egész térségben. Ez volt a pénzváltók hajnala, akik a kereskedők pénzeit váltották át jutalék fejében, hogy megkönnyítsék a távoli országok közt a pénzmozgást. Később a pénzváltók pénzváltóüzleteket nyitottak, ahol elfogadtak pénzt is megőrzésre, és kamat ellenében hiteleket nyújtottak. A kamatokat törvényben rögzítették, melyek Rómában évi 6-12% között mozogtak, míg más tartományokban ennél magasabban. Minden nevesebb pénzváltónak volt pénzváltó ismerőse a birodalom más területén, akik kölcsönösen hitelt nyújtottak egymásnak. A pénzváltó ügyfele egy írásos kifizetési megbízást kapott, amit ma hitellevélnek neveznénk, és ezt egy másik városban működő pénzváltónak kellett teljesítenie. Így jött létre a legelső készpénz nélküli fizetési forgalom az ókori Római Birodalomban. Elmondható, hogy ez egy kezdetleges bankrendszer volt, ami a birodalom vérkeringését meghatározta.
Ez az a pont, ahol el kell gondolkodnunk, hogy megérthessük napjaink bankrendszerének működését és számos birodalom összeomlásának alapvető okát. Azzal, hogy a pénzváltóknak megengedett volt kamatok szedése a hitelek után, megkezdődött a pénz mennyiségének a hiánya, más néven a defláció. A pénzváltók a náluk lévő pénzmennyiséget újra és újra meghitelezték mások számára, akiknek a hitelt+kamatokat kellett visszahozni nekik a gazdaságból. Ezt a pénzváltók újra meghitelezték mások számára, akik szintén több pénzt hoztak vissza, ahhoz képest, mint amit hitelként kaptak. Ezzel a módszerrel egy bizonyos idő eltelte után akár egyetlen pénzváltó elszívhatta volna az összes pénzt a gazdaságból. A pénzváltók az így megszerzett pénzmennyiségek jelentős részét felhalmozták visszatartva azt, ezért pénzhiány keletkezett. Amíg a birodalom területe nőtt, ezzel nem volt különösebb probléma, hisz a meghódított területekről befolyó pénzösszegek és az esetleges új bányák pénzt tudtak pumpálni a gazdaságba. A gond ott keletkezett, amikor a birodalom nem volt képes már jelentős mértékben tovább terjeszkedni, de mindeközben a népessége folyton nőtt. A növekvő népesség egy véges birodalom határain belül elkezdi felélni a természetes környezetét, kimeríti végletekig a rendelkezésre álló erőforrásokat. A növekvő népesség növekvő pénzmennyiséget is igényel, de mindeközben nincs új kibányászható pénzként használható fém, így emiatt is pénzhiány keletkezik. Az ókori Rómában a helyzetet csak fokozta, mint említettem, a pénzváltók tevékenysége, kik további összegeket vontak el a gazdaságból. A defláció hatására Nero (uralkodott 54-68) bevonatta az összes érmét Rómában, azokat beolvasztatta, és 15%-kal kisebb formában újra verette. A kimaradt nemesfémből így már az államnak is pénzt tudott veretni, melyből tudta fedezni a kiadásokat. Ennek hatására a pénz értéke csökkent, hisz kevesebb nemesfémtartalommal bírtak az érmék. Ez volt a történelem legelső feljegyzett inflációja. A megnövekedett pénzmennyiség megnövelte a termékek és szolgáltatások árait is, így végül az árak és a rendelkezésre álló pénzmennyiség ugyanúgy aránylott egymáshoz, mint amikor a pénzhiány jelentkezett. Ismét defláció lett a gazdaságban. A későbbi uralkodók emiatt kénytelenek voltak tovább rontani a római érmék nemesfém tartalmát, így az infláció tovább nőtt, de előre vetítette a következő deflációs időszakot. A közgazdaságban az inflációs és deflációs időszak váltakozását üzleti ciklusnak nevezzük. Érdemes megjegyezni, hogy egy kamatszedő pénzrendszerben minden deflációs időszakot egy inflációsnak kell követnie, különben a pénzhiány következtében rövid időn belül összeomlana a teljes gazdaság. A Római Birodalom a népesség növekedése, a rendelkezésre álló terület erőforrásainak kimerülése és a pénzértékének romlása miatt hanyatlani kezdett. Az uralkodók egyre kevesebb légiót tudtak kiállítani pénz hiányában, így területek feladására kényszerültek, végül nem tudtak ellenállni az idegen hódítóknak, és a birodalom összeomlott. Az, aki megérti, hogy mik voltak a legfőbb okai a Római Birodalom bukásának, ráébredhet arra, hogy az egész globális civilizációnk egy hasonló folyamat végéhez közelít, melynek csúcspontja a 21. században várható, ahol a népesség exponenciális növekedése, a bolygónk készleteinek kimerülése és a globális pénzrendszer kártékony működése egy gigantikus méretű összeomláshoz fogják szükségszerűen elvezetni az emberi civilizációt. Erről később még fogok írni.
Rováspálcák_3.jpgA Római Birodalom 5. századi összeomlása egyben az ókori pénzrendszer összeomlását is jelentette, és a fémpénzek verése csak a 6. század közepén indult be újra Európában. A katolikus egyház a középkor folyamán tiltotta a kamatszedést, melyet uzsorának neveztek, tanulva az ókor ijesztő példájából. Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás tanításait vették alapul, akik azt tanították, hogy a pénznek a társadalom szolgálatában kell állnia, nem pedig fordítva, és elő kell segítenie az árucserét. A kamat véleményük szerint gátolja ezt a szándékot, mert szükségtelen terheket rak a pénzhasználatra. A középkori pénzváltók elsősorban az aranyművesek közül kerültek ki, és hitelért cserébe kezelési költséget számolhattak fel, de nem kamatot a törvények értelmében. A középkor folyamán is megjelent a fémpénz nélküli pénzhasználat. I. Henrik király 1100 körül a rováspálca rendszert vezette be. A rováspálca fából kifaragott pénz volt, rovátkákat faragtak az egyik oldalába, ez jelölte a címleteket. A pálcát hosszában kettéválasztották a rovátkák mentén, így mindkét fele továbbra is jelezte a címletet. A király megtartotta az eredeti egyik felét, így védekezve a hamisítás ellen. A másik felét aztán forgalomba helyezte, és az pénzként keringett tovább. A király elrendelte, hogy a neki járó adókat rováspálcákkal kell fizetni, így ezzel el is érte azt, hogy ezt pénzként elfogadják az emberek. Ez a rendszer annyira jól működött, hogy ezalatt tudott kiépülni a Brit Birodalom. Ezt azért fontos tudni, hogy megértsük a pénzrendszer nem csak nemesfém alappal működtethető, hanem bármilyen alapra helyezhető, amit közös megegyezéssel elfogadnak az azt használó felek.
Az első európai bankok a reneszánsz idején alakultak meg, és törvényessé tették számukra a kamatszedést, a Barcelona Bank 1401-ben, a Szt. György Bank Genovában 1407-ben, a Fugger bankház 1492-ben Augsburgban, hogy a jelentősebbeket említsem. Ezek a bankok már valódi banki tevékenységeket folytattak. Meghitelezték mások számára az emberek által letétbe helyezett pénzeket, és átvételi elismervényeket állítottak ki. Az első átvételi elismervények lényegében fizetési ígérvények a banktól, hogy a bank tartozik a letétes számára, és ő követelheti tőle ezt a pénzt. Ezek voltak az első papírpénzek, melyek azért terjedtek el végül szélesebb körben is, mert használatuk sokkal kényelmesebb volt, mint a fémpénzeket cipelni. A papírpénzek elkezdték kiszorítani a fémpénzeket, így a hitelek nagyobbik része ebben került kifizetésre. Ez a bankároknak nyerészkedési alapot adott, hisz ráébredtek arra, hogy nagyobb összegben állíthatnak ki fizetési ígérvényeket, mint amennyi fémpénz ténylegesen megtalálható volt az adott bankházban. Ezt napjainkban részleges fedezetű bankrendszernek hívják, mely lényegében az egyik legnagyobb átverés, amit valaha is kitaláltak. Nem létező pénzeket adtak a bankházak kölcsön, és a hitelesek létező pénzt hoztak vissza, mely már önmagában is hatalmas nyereség, de még kamatot is felszámoltak. Ez az átverés egész jól működött mindaddig, amíg a letétesek valami ok folytán nem egyszerre kezdték visszaváltani a fizetési ígérvényeiket, mert ilyenkor a bank fizetésképtelenné vált és csődben ment, hisz annyi fémpénz nem állt a rendelkezésére, mint amennyi fizetési ígérvényt kibocsátott. Ezek a bankok pénzszivattyúként működtek, amik hatalmas összegeket szívtak el a gazdaságokból, és nem juttatták vissza ezeket. Az ilyen kártékony intézményeket be kellett volna tiltani, mert törvénytelenül gazdagodtak más emberek kárára, előmozdították a pénzhiányt, így a gazdasági válságokat is. Hogy, hogy nem, ez nem így történt, és a részleges fedezetű törvénytelen bankrendszert törvényessé tették a Bank of England 1694-es megalakulásával, melyet az angol forradalom és 50 évnyi költséges háborúskodás előzött meg.
Bank of England, London_1.jpg
A Bank of England volt az első magántulajdonú központi jegybank, mely megkapta a pénzkibocsátásának a jogát, és államkölcsönt is nyújtott, aminek következtében a 18. század első másfél évtizedében megduplázódott a Brit Birodalom államadóssága. Ennek a magánbanknak az Anglia Bankja nevet adták megtévesztésből, hogy a lakosság az állam részének érezze, holott ennek épp az ellenkezője volt az igaz. Ez a bank is, mint minden más magántársaság részvényeket árult, hogy megkezdhesse a működését, és a részvények megvásárlóinak nevét sosem fedték fel. A feltételezett pénzmennyiség többszörösét tudta kikölcsönözni, most már törvényes keretek között, és mindezért még kamatot is szedett. A kibocsátható hitelt a bankban ténylegesen meglévő nemesfém arányához képest 2:1 arányban rögzítették. Mit jelent ez? Azt jelenti, ha a bankban 1000 font volt megtalálható, akkor 2000 fontig adhatott ki hiteleket, melyek után még a kamatokat is felszámolhatta. Ez volt a világ egyik legnagyobb átverésének, a modern pénzrendszernek a törvényes elindulásának a pillanata. 1946 óta a Bank of England elméletileg ismét az államé, de működési alapelve semmit sem változott. Hogy működnek 1694 óta az ilyen típusú bankok, hogy képesek pénzt teremteni? Ha ezt megértjük, akkor képesek leszünk átlátni modern korunk teljesen abszurd globális pénzrendszerét, és azt, hogy aki bírja a pénzkibocsátásának a jogát, az gyakorlatilag élet és halál ura a Föld országai felett.
A pénz, mint adósság_2.jpgA legtöbb ember azt gondolja, hogy a pénzt az állam állítja elő, és a pénzverdék forgalomba hozzák az új pénzt, hogy elősegítsék a gazdaság működését. Ez csak egy bizonyos fokig igaz, napjainkra kijelenthető, hogy leginkább egyáltalán nem is igaz. A bankok a törvények értelmében több hitelt nyújthatnak, mint amennyi pénzzel valójában rendelkeznek. Ez az arány általában napjainkban 10:1-hez, de ez is megkerülhető, és bármennyi nem létező pénzt felkínálhatnak a hitelt felvevőknek. Ha ezt polgárok csinálnák szervezetten, akkor csalás miatt börtönbe kerülnének, de a bankokkal nem ez a helyzet. Mi történik egy ilyen pénzrendszer beindulásakor? Az emberek hitelekhez jutnak, melyet a bankok teremtenek a levegőből, és az ügyfelek visszafizetéskor elkezdik a gazdaságból visszahozni ezeket az összegeket a kamatokkal együtt. Visszafizetéskor az eredeti tőkét, melyet hitelként adtak, a bank megsemmisíti, és csak a kamatokat tartja meg magának profitként, mert ily módon nagyon rövid idő alatt gigantikus méretű vagyonmennyiségek halmozódnának fel a bankok mögött álló érdekeltségek kezén, és az átverés túl egyértelművé válna. A bankok a kamatok csak egy töredék részét juttatják vissza a gazdaságba, saját működési költségük fedezéseként. Egy ilyen rendszerben a teljes adósságállomány mindig nagyobb lesz, mint a jelenlévő pénz mennyisége, így az emberek a hitelek törlesztéskor csökkentik a pénzkínálatot, és ez pénzhiányhoz vezet. A pénzhiány növekvő munkanélküliséget és csökkenő vásárlóerőt eredményez, és csak újabb hitelekkel lehet a gazdaság teljes összeomlását elkerülni. Az állam hitelt kényszerül felvenni, csak úgy, mint a háztartások és vállalkozások bizonyos része. A kapott hiteleket el lehet költeni valós dolgokra, így kijelenthető, hogy a ma létező pénz csaknem egésze adósság formájában keletkezett. Ezeket ismét vissza kell szolgáltatni, így beindul az ördögi kör, és az adósságspirál egyre meredekebben fog felfelé ívelni. Ebből következik, hogy az adósságok mennyiségének folyamatosan növekednie kell, különben a rendszer összeomlik.
Ha az újonnan létrehozott hitelpénzek mennyisége kevesebb, mint a visszafizetéskor megsemmisített hitelpénzeké, akkor defláció keletkezik, ha több, akkor infláció. Az infláció együtt jár a tartós árszínvonal növekedésével, miközben a bankok további összegeket szívnak el a gazdaságból. Ha az árak és a jelenlévő pénz mennyiségének egymáshoz viszonyított aránya hasonló lesz ahhoz, mint amikor a pénzhiány jelentkezett, ismét defláció lesz, melyet megint új hitelekkel lehet orvosolni, mely újra inflációhoz fog vezetni. Így jelenik meg az üzleti ciklusnak nevezett jelenség modern korunkban is.
A hitelek létrehozásukkor virtuális formában jönnek létre a bankszámlákon, így a hitelfelvételkor keletkezett új pénzek mennyisége hatalmas mértékben meghaladja a forgalomban lévő készpénz mennyiségét. Lényegében jelenkori világunkban az elkölthető pénzek nagy része csupán könyvelési tétel, és néhány szám az adott bankrendszer gépezetében. Ebből következik, ha a  betétesek egyszerre szeretnék a bankokból kivenni a készpénzüket, nem tudnák, és a rendszer összeomlana. Hogy ez ne történjen meg, a bankrendszer elsődleges célja a fogyasztás ösztönzése, hogy ismét visszaáramoljon a bankrendszerbe a pénz és virtuális formában tárolódjon. Így alakult ki a fogyasztói társadalom, melyben a vásárlás előmozdítása érdekké vált minden bevethető trükk segítségével, mely végül fokozott mértékben vette igénybe bolygónk erőforrásait.
Aki megérti azt, hogy működik napjaink pénzrendszere, ráébredhet arra, hogy teljesen értelmetlen az adósságok visszafizetéséről beszélni, hisz a bankok pénzteremtési mechanizmusa miatt, az összes adósságállomány mindig meg fogja haladni a gazdaságban jelenlévő pénz mennyiségét. Emiatt mindig lesznek, akik kiesnek a visszafizetés képessége alól, így valós javakat veszítenek el a bankok irányába. Ezzel a módszerrel örökös adósrabszolgaságban lehet tartani országokat és egyéneket az államok felett álló elitnek, ahol mindenki a túlélésért küzd egy olyan globális civilizációban, melyben a technikai fejlettségünk soha nem látott magasságokban van, és ennek ellenére a népesség hatalmas hányada nélkülözni kénytelen.
A FED székháza, Washington, D.C._2.jpg
„Őszintén hiszem, akárcsak te, hogy a bankok veszélyesebbek, mint az állandó hadseregek; és az az elv, hogy finanszírozás címén olyan pénzt költsünk el, amit majd az utódainknak kell megfizetni, nem más, mint nagyarányú hazárdjáték a jövőnkkel.” /3/ A jelenlegi globális elit felmenői tisztában voltak azzal, hogy azok, akik irányítják az országok pénzkibocsátásának a jogát, valójában azok irányítják az egész világgazdaságot rabláncon tartva a kormányokat. A bankok mögötti érdekeltségek a nagy lehetőségeket tartogató Új Világ irányába fordították tekintetüket a Bank of England megalakulása után Európa mellett, és megkezdődött a harc a kormány és a pénzügyi körök közt a 19. század folyamán az Egyesült Államok központi bankjáért. Thomas Jefferson, az USA 3. elnöke egyik levelében így figyelmeztetett: Végül egy sor mesterségesen generált válság, polgárháború és merényletek segítségével a háttérhatalom elérte azt, hogy 1913-ban az amerikai kongresszus jóváhagyta a Federal Reserve System (Szövetségi Tartalék Rendszer) létrehozását, röviden a FED-et. Ennek az elnevezése is szándékosan megtévesztő, hogy azt higgyék az USA polgárai, ez valami fajta államok közti szövetségi rendszer, nem pedig magánbankkartell. A valóság az, hogy a Szövetségi Tartalék Rendszer 12 regionális Federal Reserve Bankból áll, melyek magántulajdonban vannak, a létesítésről szóló törvény előírásainak megfelelően. Székházuk Washington, D.C-ben található. A FED látszólag megengedi az Egyesült Államok elnökének, hogy kinevezze a FED felügyelő testületének elnökét, ha a korábbi lemond, vagy elhalálozik. Az USA elnökének azonban igen behatároltak a választási lehetőségei, ugyanis csakis az éppen hivatalban lévő felügyelő testület tagjai közül választhat, akiket a tagbankok korábban már megválasztottak. Magyarul, elnök csakis az lesz, akibe a magánbankok a bizalmukat fektették.
Hogy teremti a pénzt a semmiből az USA magánjegybankja, a FED? Ez egy négy lépcsős folyamat, mely előtt tisztázni kell az államkötvény fogalmát. Az államkötvények fizetési ígérvények, melyeket a kormány hoz létre. Amolyan kormányzati „tartozom neked cédulák”. Az emberek azért veszik meg ezeket, hogy kamathoz jussanak, és az államkötvények futamidejének végén a kormány visszafizeti a kötvény árát+kamatot, és a kötvényt megsemmisítik. A FED pénzteremtő folyamata a következő:  
  • 1. lépés: A Szövetségi Nyílt Piaci Bizottság jóváhagyja az USA államkötvények vásárlását.
  • 2. lépés: A kötvényeket megvásárolja a FED mindenkitől, aki csak eladásra kínálja neki a nyílt piacon.
  • 3. lépés: A FED elektronikus kreditekkel fizet a kötvényekért az eladó bankjának, ami viszont jóváíródik az eladó bankszámláján. Ezek a kreditek fedezet nélküliek, a FED egyszerűen létrehozza őket a levegőből.
  • 4. lépés: A bankok ezeket a letéteket tartalékként kezelik, és több mint tízszeresüket hitelezhetik ki az új hiteligénylőiknek, mindezt kamatra.
Munkanélküliek a nagy gazdasági világválság idején_1.jpgLényegében a FED ugyanazon alapelv alapján hozza létre az új pénzt hitel formájában, mint a többi magánbank, így örökös kamatrabszolgaságban tartva az Egyesült Államokat és más országokat is, mivel ma már a FED nem csak az USA-nak hitelezhet. Louis Thomas McFadden republikánus képviselő jó rálátással a dolgok valódi helyzetére, két évtizeddel a FED törvény elfogadása után egy 1932-es felszólalása alkalmával a következőket mondta: „Amikor a Federal Reserve törvényt elfogadták, az Egyesült Államok polgárai nem vették észre, hogy egy világrendszer jött itt létre... egy szuperállam, melyet a nemzetközi bankárok és nemzetközi iparosok irányítanak együttműködve, hogy saját örömükre leigázhassák a világot." /4/
"A Federal Reserve rendszerében a válságokat mesterségesen keltik. A jelenlegi volt az első ilyen mesterséges pánik, és annyira precízen zajlott, mint ahogy megoldunk egy matematikai egyenletet." /5/ A bankok teremtik a pénzt hitelek formájában, így ők bírnak a pénzkibocsátásának a jogával. A pénzintézetek mögötti árnyékhatalom nagyon egyszerű módon tud emiatt válságokat generálni a pénzhiány mesterséges előidézésével. Ezt úgy tudják elérni, hogy a bankok visszahívják a már kint lévő hitelek egy részét, vagy pedig nem nyújtanak elég új hitelt, így nem keletkezik elég új pénz a gazdaság véráramában, ahhoz képest, mint amit a hitelek visszafizetésekor kivonnak a forgalomból. A hiteleket ugye kamatokkal együtt kell visszafizetni, mely csökkenti a gazdaságban jelenlévő pénz mennyiségét. Charles August Lindbergh képviselő az 1920-as válságot követően a következőket írta a könyvében: Ezt a trükköt használták fel az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság előmozdításakor is, ahol 1932-re eltűnt a pénzmennyiség 1/3-a a gazdaságból. 1921-től 1929-ig a pénzintézetek nagyon kedvezőnek tűnő hiteleket kínáltak, majd ezek egy részét visszahívták, így nagy mennyiségű pénzhiányt idéztek tudatosan elő. James A. Garfield az USA 20. elnöke, aki átlátta, milyen érdekek mozgatják a pénzrendszert, így vélekedett a válságokról: „Akárki is felügyeli a pénz mennyiségét országunkban, az a teljes ipar és kereskedelem korlátlan ura... és amikor rájössz, hogy néhány hatalmas ember a csúcson az egész rendszert mily könnyen irányíthatja ilyen vagy olyan módon, már nem is kell neked elmagyarázni, hogy honnan erednek az infláció és a gazdasági válságok periódusai.” /6/ A jól bevált formula szerint idézte elő az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság óta legjelentősebbnek tartott 2008-2009-es gazdasági világválságot is a globális elit. Az USA-ban szinte vég nélkül kedvezőnek tűnő komolyabb hitelbírálat nélküli kockázatos hiteleket kezdtek nyújtani a pénzintézetek a magánszemélyeknek. Emiatt 2006-ban tetőzött az ingatlanok értéke, és ez lehetetlenné tette a további hitelfelvételt, ezért nem keletkezett elég új pénz a rendszerben, ahhoz képest, mint amit az emberek a hitelek visszafizetése miatt elkezdtek elvonni a gazdaságból, így hatalmas pénzhiány keletkezett. Magyarul, az elit tudatosan felfújt egy nagy lufit, ami szépen kipukkadt.
A BIS székháza, Bázel_2.jpg1930-ban alakult meg a Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements, BIS) a legrégebbi nemzetközi pénzügyi szervezet, melyet eredetileg a Young-terv pénzügyi lebonyolítására hoztak létre részvénytársaság formájában a Svájcban található Bázelben. Jelenleg 56 ország központi bankjának a tulajdonában van a BIS, melyek lényegében maguk is magánbankok, akárcsak a FED. A BIS a központi bankok és nemzetközi szervezetek számára banki funkciókat is ellát, mint például tartalékkezelés és arannyal történő tranzakciók lebonyolítása. A BIS igazgató tanácsa kéthavonta tartja ülését, mely egybeesik a jegybanki kormányzók közötti tanácskozással is, melyen már az összes BIS tag jegybank elnöke is részt vesz. A BIS létrehozta a „Central Bank Governance Network” -öt, mely a tagállamok központi bankjainak irányításával és tevékenységével foglalkozó hálózat. Kijelenthető, hogy lényegében ez a központosított szervezet a „jegybankok bankja” szerepkört tölti be, és ez is a nemzetközi pénzügyi körök érdekeit szolgálja ki a világ adósrabszolgaként tartott lakosságának érdekeivel szemben.
Az IMF székháza, Washington, D.C._1.jpg1944-ben létre jött az amerikai New Hampshire-ben található Bretton Woodsban tartott konferenciáról elnevezett megállapodás. Ez teremtette meg a világ pénzügyi rendszerének modern keretét rögzített árfolyamokkal és átváltható devizákkal. Ezen a konferencián született meg a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) és a Világbank (World Bank Group, WBG) is. Az IMF székháza az USA-ban, Washington, D.C-ben található. A pénzintézet 187 tagországa meghatározott gazdasági súlya szerint járul hozzá az alaphoz, és a szervezettől kölcsönöket vehet fel adósságai törlesztéséhez. Mit jelent ez? A tagországok „igen mulatságos” módon saját befizetett pénzüket kapják vissza kölcsönbe a Valutaalaptól, melyet kamatostól kell megfizetniük. Kijelenthető, hogy kamatszedő mechanizmusa miatt ennek a működési elve is a jól bevált formulák szerint működik, és előmozdítja a pénzhiányt a gazdaságokban, amit ismét csak új hitelekkel lehet kiváltani. Olyan ez, mint egy fojtogató póráz, ami örökre rabláncon tart, és képtelenség belőle szabadulni. Az IMF jogilag is az államok és bíróságok felett áll, melyet az 1982. évi 6. számú törvényerejű rendelet 9. cikkelyének 1-10-ig szakasza egyértelműsít. E szerint az IMF korlátozások nélkül szerződéseket köthet, ingó és ingatlan vagyont szerezhet az Alap tagországaiban, így Magyarországon is. Lényegében ez azt jelenti, hogy a törvény hatályba lépése óta ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat vásárolhat hazánk területén is, egyszóval mindent, ami megvehető és privatizálható az államadósság fejében. Az IMF bárkivel szemben bírósági eljárást kezdeményezhet, de ő maga és tulajdonait bérlői mentesek minden fajta bírósági eljárás alól, így a bíróságok semmilyen ügyletükbe nem avatkozhatnak bele. Valamennyi tisztviselő és alkalmazott is mentes a jogi eljárások alól, mely végső soron szabad garázdálkodást jelent a tagországok területén. Az irattáraik sérthetetlenek, semmilyen nemű adatszolgáltatásra nem kötelezhetőek semmiféle hivatal részéről. Az Alap minden vagyona és követelése mentes a korlátozásoktól, rendszabályoktól, ellenőrzések és bármilyen természetű moratórium alól. A Valutaalap teljes adómentességet is élvez minden téren. Az IMF 1969-ben felhatalmazást adott a globalisták épülő világbirodalma számára létrehozott világpénz, az SDR (Special Drawning Rights, azaz „Különleges Lehívási Jogok”) kibocsátására, mely már részben aranyfedezetű, és napjainkban 30 milliárd dollár értékű van forgalomban belőle. Az aranyalapot a 20. század folyamán országról-országra változva többször megszüntették, de most az SDR aranyfedezetéből arra következtethetünk, hogy az épülő Új Világrend pénzrendszere aranyalapon fog ismét nyugodni.
A Világbank székháza, Washington, D.C._2.jpgA Bretton Woods-i konferencia által létrehozott másik nagy nemzetközi fosztogató pénzügyi szervezet a Világbank. Ez 5 nemzetközi magánbankból álló bankkartell a FED-hez hasonlóan, és ugyanabból a célból hozták létre ezt is, mint a többit. A magánbakok monetáris hatalmának egyesítésével szabályozza a forgalomban lévő pénzmennyiséget a hitelek segítségével, ezáltal folyton növekvő adósságspirálban tartja a Föld államait. A székháza szintén Washington, D.C-ben található, nem meglepő módon az IMF székházának tőszomszédságában.
Magyar Nemzeti Bank, Budapest_2.jpgOrszágunk is rabláncra van verve a nemzetközi magánbankok mögött álló csoportosulások által. A Magyar Nemzeti Bank már megalakulásakor sem a magyar nemzeti érdekeket szolgálta, hanem a nemzetközi pénzügyi körökéit. 1924-ben jött létre részvénytársasági formában, és szigorú banktitkok szerint működött. Átvette az állam monetáris felségjogait, mint a pénzkibocsátás, árfolyam-szabályozás, kamatszabályozás, hitelezés, vagyis a nemzetgazdaság irányításához szükséges kulcspontokat. A tulajdonosai névtelenül gyakorolhatták a szavazati jogukat a Közgyűlésen, ahol megválasztották a 12 tagból álló főtanácsot, akik képviselhették az ő érdekeiket. Az MNB részvényese és aktív tagja a BIS-nek (Nemzetközi Fizetések Bankja) annak 1930-as megalakulásától kezdve. Az 1947-es kommunista államosítás következtében a pénzintézet a kormány irányítása alá került, és bevezették az egyszintű bankrendszert. Az egyszintű bankrendszer lényege, hogy a jegybank közvetlen, ha megbízott bankjai vannak, akkor közvetett kapcsolatban áll a lakossággal és a vállalatokkal. A kétszintű bankrendszerben a központi bank csak a kereskedelmi bankokkal tartja a kapcsolatot. A nemzetközi elit 1982-ben beléptette hazánkat az IMF-be és 1983-ban a Világbankba, bebetonozva hazánkat ismét a globális kamatrabszolga-tartó hálózatba. Így indult be az államadósság törvényszerűen egyre növekvő soha véget nem érő adósságspirálja, mely mára eléri a 20 ezer milliárd forintos nagyságrendet. Ne legyen senkinek illúziója, a bankok abszurd pénzteremtési mechanizmusa miatt, amiben fedezet nélkül az adósságból keletkezik az új pénz csaknem egésze, örökös garancia ezen államadósság visszafizethetetlenségére ennek a pénzrendszernek a keretein belül. 1987-ben visszaállították Magyarországon a kétszintű bankrendszert, és az 1991. évi LX. számú jegybanktörvény elfogadásával, melyet azóta többször módosítottak, ismét meghatározták az MNB feladatkörét. A Magyar Nemzeti Bank a „rendszerváltás” óta ismét részvénytársaságként működik, tulajdonosa a magyar állam. Monetáris hatáskörébe sem az országgyűlés, sem az állam nem szólhat bele, az ma már teljesen független tőlük. Elméletileg bír a pénzkibocsátásának a jogával, melyet nem gyakorol, és a kormány újabb IMF hitelekkel juttatja be az új pénzt a magyar gazdaság véráramába. Az MNB lényegében az IMF, a Világbank és a BIS alárendeltségébe került, így Magyarországon sincs többé közpénzrendszer, helyébe a magánpénzrendszer lépett. A Nemzeti Bank elnöke 20 évre saját hatáskörében minden lényeges adatot titkosíthat. Kijelenthető, hogy a központi bank hazánkban is az állam felett áll. Caroll Quigley a Harvard, a Princeton és a Georgetown Egyetem egykori tanára, Bill Clinton elnök mentora, így vélekedett a központi bankokról: „Minden központi bank törekedett saját kormányát uralni azáltal, hogy képes volt irányítani a kincstári kölcsönöket, képes volt manipulálni a valuta árfolyamokat, képes volt befolyásolni az ország gazdasági aktivitásának a mértékét, és képes volt befolyásolni az együttműködő politikusokat az üzleti életben nyújtott későbbi gazdasági jutalmakkal.” /7/
Ez napjaink szomorúan fojtogató valósága, ahol a kormányok és a világ teljes gazdasága magánbankkartellek mögött meghúzódó érdekeltségek kezén vannak, és ők rabigába hajtották az egész emberiséget. A pénz funkciója alapvetően kétélű fegyver, fel lehet használni jóra és rosszra egyaránt. Olyan, mint egy szike, amivel életeteket lehet menteni, de kioltani is akaratunktól függően. A pénzt magát a jelenlegi globalisták felmenői ellenünk fordították annak érdekében, hogy egy olyan globális pénzrendszert hozhassanak létre, ahol a valódi hatalom egy nagyon szűk kör kezén összpontosul. A pénzrendszer létfontosságú az országok életében, és olyan, mint az érhálózat az emberi testben. Ha az érhálózat rosszul működik, az kínokkal és szenvedéssel jár az egész szervezet számára, melybe bele is pusztulhat. Mint látható, a globalisták a 20. század folyamán a készülő világkormányuk számára elkezdték az irányításuk alatt álló bankokat egyesíteni, így központosítva hatalmukat, mely a 21. század elejére 3 nemzetközi pénzügyi szervezetben csúcsosodik ki: a BIS-ben, az IMF-ben, és a Világbankban. Észre kell vennünk, hogy míg a válságok az átlagemberek számára rendkívül káros dolgok, addig ezeknek a köröknek előnyösek, hisz ha pénzhiány lép fel a gazdaságban, az árcsökkenéshez vezet ezen időszak alatt, és aki hatalmas vagyon mennyiségekkel rendelkezik, mindent olcsóbban vásárolhat fel. A háborúk is jól jövedelmeznek az elit számára, mivel mindkét szemben álló felet pénzelhetik, így eladósítva és rabláncra verve az egymással hadakozó államokat az idők végezetéig. A pénzrendszer tényleges működését nagyon kevés ember érti napjainkban, de aki megérti, rájöhet arra, hogy az egyének és államok szabadságáról értelmetlen egy olyan globális pénzrendszer keretrendszerén belül beszélni, ami örökös folyton növekvő adósságspirálban tartja a Föld országait, ezáltal az országok lakosait is. Ezek a körök 300 éve nem véletlenül hozták létre ezt az ördögien intelligens módon létrehozott fojtogató pénzrendszert, és létrehozásakor pontosan tudták, mi a céljuk vele. Az, hogy az országok véráramába behatolva átvegyék az irányítást felettük, és elérhessék más módon azt, amit mind ez idáig katonailag egyetlen népnek sem sikerült elérnie: a tényleges világuralmat a Föld teljes lakossága felett.
A feudalizmus felszámolása óta a világ egy új korba lépett, ahol a feudalizmussal szemben a hatalom alapja többé már nem a föld, hanem a pénz. Ez egy újfajta függési viszony, ahol a lényegében korlátlan vagyonmennyiségekkel rendelkező hierarchia csúcsán lévő elit a pénzrendszerrel függésben tartja az államokat, az államokon keresztül pedig a polgárokat. Viszonylag egyszerű volna létrehozni egy új globális pénzrendszert, ami mindenki javát szolgálná, nem csupán mérhetetlenül gazdag szűk csoportosulások érdekeit, a kifosztott milliárdok érdekeivel szemben. Az államoknak egyszerűen el kellene vennie a pénzkibocsátás jogát a magánbankoktól, és közösen szövetséget alkotva bevezetni egy kamat nélküli új globális közpénzrendszert, melyet bármilyen alapra helyezhetnének. Vajon miért nem történik meg mindez? Vajon miért van hatalmas hallgatás a pénzrendszer valós működéséről, mind az országgyűlésekben, mind a médiában, mind az oktatási rendszerekben? Vajon kik képesek pénzelni a politikai pártok szédületes összegű kampányait, hogy azok bekerülhessenek a törvényhozásba? Nagyon jó irányban kezd el gondolkodni, aki ráébred arra, hogy erre csakis a globális pénzrendszer urai képesek, kik könnyedén felvásárolták a világ teljes médiahálózatát és az összes jelentősebb politikai pártot, hisz nekik érdekük, hogy a törvényhozásban olyan emberek ülhessenek, akik mindezen dolgokat sosem fogják megkérdőjelezni. Így fonódott össze a korrupt politika a pénzvilág mögött álló korrupt érdekekkel az elmúlt 300 év folyamán. Ebből kifolyóan nagyon könnyen megérthető, hogy miért beszélnek a politikusok módszeresen az államadósságok becsületes visszafizetéséről, holott tudják azt, hogy magának a pénzrendszernek a korrupt működése a bajok fő forrása. Mindazok, akik a pénzrendszer megváltoztatása helyett arról beszélnek, hogy az államadósságokat vissza kell fizetni, azok valójában a globalisták zsebéből esznek, és a nép érdekeivel szemben saját érdekeiket és pénzhűbér uraik érdekeit képviselik, így örökös rabláncon tartva embertársaikat. Carroll Quigley Tragedy and Hope című könyvében így írt minderről: „A pénzügyi kapitalista hatalmaknak volt egy másik hosszú távú terve, ami nem kevesebb volt, minthogy létre hozzanak egy világméretű magánkezekben lévő pénzügyi irányítási rendszert, ami uralni tudta minden egyes ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. A tervek szerint a rendszert a világ központi bankjai irányították egymással összehangolt tevékenységük révén, feudalista módon, rendszeres találkozókon és konferenciákon hozott titkos megállapodásokkal. A rendszer csúcsát a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) képezte a Svájcban található Bázelben, egy magánbank, amit a világ központi bankjai birtokoltak és irányítottak, melyek saját maguk is magán vállalatok voltak." /8/
Mint már említettem a 3. bejegyzésem alkalmával, egy egyed túlélési esélyeit az egyedfejlődés folyamán jelentős mértékben javítja az ismereteinek a bővítése és saját gondolkodási képességének a fokozása. Így el tud töprengeni tájékozottságának segítségével a világ helyzetéről, hogy megtalálja az igazságot. Szeretnék 3 dokumentumfilmet és 1 előadást megosztani veletek, mely a pénzrendszer valódi működését mutatja be a lehető legegyszerűbb formában. Első olvasásra bejegyzésemből és első megnézésre ezekből a videókból, senki sem képes teljes mértékben felfogni azt az abszurd folyamatot, hogy miként teremtik a bankok a pénzt a levegőből, és ennek milyen hatásai vannak egészen pontosan. Ezen a témán alaposan el kell gondolkodni, de biztosíthatok mindenkit afelől, hogy megéri, mert rengeteg logikai következtetést vonhat le mindenki ebből saját életére nézve is. Hogy mentheti meg ismereteink bővítése sokszor az életünket? Egy egyszerű példával élve: aki ismerte a globális pénzrendszer működését már évekkel ezelőtt is, az nem tudott bedőlni a svájci frank alapú hitelek csapdájának, mert ha nyitott szemmel járt a világban, észrevehette azt, hogy a bankok világszinten ismét rengeteg kedvezőnek tűnő hitellel kezdik felpumpálni a gazdaságot, ami csakis egy valamit jelenthetett: egy újabb megtervezett világválságot, mely többek közt árfolyam növekedéshez fog vezetni. Hogy szervezte meg ez a magánhatalom saját magát az elmúlt évszázadok során összefonódva a politikai körökkel? Ezt később fogom bemutatni, a következő bejegyzésemben a médiarendszerrel fogok foglalkozni.
Ajánlott videók
Idézetek jegyzéke
Felhasznált irodalom

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)