Rejtélyes pulzálással válaszolt Földünk egy közelmúltban történt Napkitörésre. A reakció előtt egyelőre értetlenül állnak a tudósok.
Egy szokatlanul hosszú csendes periódus után egy közepesen erős, M-osztályú kitörést produkált központi csillagunk, mely elviekben nem egy kiemelkedően érdekes jelenség. Az erupció azonban egy nem várt, egyúttal megmagyarázhatatlan reakciót generált a Földön, az érzékelők szerint ugyanis szülőbolygónk "pulzálni" kezdett, neutronokat bocsátott ki válaszul a csillagból érkező kitörésre - írja a Daily Mail.
Forrás: pecsistop.hu
Interpress Magazin, 2002 július
Grandpierre Attila
csillagász
Az élő Nap
A Nap élő természete és hatása életünkre
Nap nélkül nem létezne élet. De vajon élet nélkül létezhet-e a Nap? A fényt
és meleget adó égitestnek mindig különös tisztelettel adóztak az
emberek, gyakran istenként imádták. Lehet, hogy amit modern korunk
élettelen csillagnak hitt, valójában élő, lüktető szervezet?
Életünk
alapkérdései megoldást követelnek. Szeretnénk megérteni a világot és
önmagunkat, szeretnénk életünket felfedezni és kiteljesíteni, éppé,
egésszé, egészségessé tenni. Hogyan lehetséges ez? Modern korunk filozófiája
a “gondolkodom, tehát vagyok” kiindulópontot ajánlja. Ismerd meg
önmagad – szólt az ókori görög mondás. A még régibb korokban viszont – a
napistenhit ősisége és elterjedtsége is jelzi – a Napból indultak ki. A
Nap létét valóban nehéz kétségbe vonni,
világossága mindennél szembetűnőbb. Mi van akkor, ha a világ
megismeréséből indulunk ki? Ha a Világegyetem számunkra legfontosabb
középpontja a Nap, akkor először a Napot kell megismernünk!
A Nap minden élet alapja. A növényvilág reggeli kinyílása,
esti becsukódása, tavaszi sarjadása, nyári virágzása, őszi termőre
fordulása a Nap hatásait követik. Az állatvilág majdnem ugyanilyen
szorosan a Nap állásához igazítja életrendjét. Még a modern városi ember
is a napszakokhoz, évszakokhoz igazítja tevékenységét.
A Nap adja az éltető napfényt, a földi élővilág elsődleges
energiaforrását. De talán többet is ad ennél! Talán nemcsak nyers
energiát, hanem finom, egészségünk, szellemünk, értelmünk számára is
fontos üzeneteket is közvetít! Az üvegházi paradicsom
ugyanannyi energiát kapva sem válik olyan egészségessé, éltetővé, mint a
természetes viszonyok között növekedő. A szoláriumban nevelt paradicsom
minden bizonnyal még távolabb esik az egészséges táplálkozásra
alkalmasságtól. Ha pedig ez így van, akkor a
napfény nemcsak mennyiséget, energiát hordoz magában, hanem minőséget,
biológiailag fontos tudást, információt, üzenetet is! Lehet, hogy a Nap a
rádióval távirányított repülőkhöz hasonló hatás közvetítésével hozta
létre és segíti a földi életet? Lehet, hogy a napfényben életadó, élet-segítő információ is utazik felénk?
Az
egészséges, a Nap járásához, az évszakokhoz igazodó életrend
szellemünk, egyéniségünk rendezettségét is elősegítheti. Életrendünk
akkor állhat összhangban a világrenddel, ha a Nap járásával is
összhangban áll. A világrend megismerésére irányuló értelmünk pedig
akkor bontakozhat ki igazán, ha életmódunkban, életrendünkben, belső
irányainkban minél közelebb állunk a Természethez. Ha a Napot nem
értjük, mit értünk a világból? És mit értünk a
Napból, ha annyit sem tudunk, élő-e vagy élettelen? A Nap megismerése
egész világképünk kulcsfontosságú, archimédeszi pontja. Ha a Nap élő, és
a többi csillag a Naphoz hasonló természetű, és a Világegyetem
csillagokból áll, akkor nagyon is lehetséges, hogy
a Világegyetem is élő természetű. Úgy tűnik, a Nap magában foglalja
életünk, megismerésünk alapkérdéseit. Induljunk hát útnak a Nap felé, a
Nap természetének megismerése felé!
A
Nap legalapvetőbb tulajdonsága kétségkívül csillag mivolta. A csillag
pedig attól csillag, hogy fényét saját maga termeli. A saját fény
termelése azonban – akárhogy is vesszük – egyfajta öntevékenységnek
számít. Az öntevékenység pedig az élőlények alapjellemzője! Ez az
öntevékenység pedig különösen akkor válik szembetűnővé, ha szűk
hétköznapi kereteink között igyekszünk hasonlatot találni. Tudjuk, hogy a
közlekedési jelzőlámpák fénye “kívülről” vezérlődik. Igencsak
meglepődnénk, ha egy közlekedési
lámpáról kiderülne, hogy fényét saját maga termeli és vezérli! Egy
másik példával: ha éjszaka a hálózatból kihúzott falilámpánk egyszercsak
felfénylene, és az alapos vizsgálat kiderítené, hogy fényét saját maga
termelte, alighanem “csodára” (csodaszerű, életszerű hatást keltő okra) kéne gyanakodnunk.
Éneklő Nap
Még
különösebb lenne egy olyan földi fényforrás, amelynek fényessége
többé-kevésbé szabályosan lüktet, ahogy a Napé. Évtizedeken át
szabályosan lüktető fényforrásokat kerestek a Földön kívüli értelmet
kutató csillagászok, és amikor a pulzárokat fölfedezték, először arra
gondoltak, ez egy másik civilizáció jelzése lehet. Aztán hamarosan
rájöttek, hogy éppen a szigorúan gépies szabályosság szól az értelmes
forrás lehetősége ellen. Csakhogy a Nap fényének változása
nem szigorúan szabályos! Már néhány évtizede ismert, hogy a napfelszín
különböző pontjai az öt perces periódus körül 10 millió külön
rezgésállapotban rezegnek, folyamatosan változtatva “hangerejüket”,
“hangmagasságukat”, mintha tízmillió zenész adna együttesen
koncertet! Milyen óriási információnak felel ez meg, ráadásul nem olyan
gépies ismétlődésnek, ami élettelen mechanizmusra utalna! Hogy lehet
az, hogy távoli, sok-sok fényévre eső csillagokon keresik-kutatják
évtizedeken át az élet, az értelem nyomait,
és eközben nem veszik észre, hogy a Nap közelebb áll az értelmes
lényekkel szemben támasztott követelményekhez, mint eddigi legjobb
jelöltjeik? Mi történne, ha a Napot a más civilizációk kutatására
kidolgozott módszerekkel közelítenénk meg? Csak az elérhetetlen
civilizációk tarthatnak igényt a figyelmünkre, az orrunk előtt élő
civilizációk pedig egy szemernyi érdeklődésre sem érdemesek?
Érdemes szem előtt tartanunk, hogy a Nap saját fényét ráadásul saját energiaforrásából hozta létre. Ha nem létezne magenergia,
akkor a Nap élettartama nem érhetne el 10-15 milliárd évet, csak
néhányszor tízezer évet. A magenergia megjelenése tehát óriási mértékben
meghosszabbítja, megsokszorozza a Nap életét. Akkor pedig a magenergia a
csillagokban életfenntartó szerepet
tölt be – vagyis valamiféle alapvető életjelenség megnyilvánulásaként
fogható fel mélyebb szinten! A csillaglét alapja, a magenergia
felszabadulása ebben az új összefüggésben a kozmikus életerő
megnyilvánulásaként jelenik meg.
Kozmikus életerő
Ha
a Nap már legalapvetőbb mivoltában életre utaló jeleket mutat, érdemes
alaposabban is megvizsgálni, valóban lehetséges-e, hogy a Nap élő
szervezet! Annyi biztos, hogy a Nap nem emberszerű élőlény, hiszen
szerves anyag, fehérjék a Napban uralkodó óriási hőmérsékletek mellett
nemigen
létezhetnek. Ha a Nap élőlény, általánosabb fajta, az égi körülmények
közötti életet él. De hogyan tudjuk megérteni, miben is áll élete? Ha
meggondoljuk, a mi életünk sem abban áll, hogy fehérjéink segítségével
anyagcserét folytatunk. Életünkben az a legfontosabb,
az az alapvető, hogy átéljük külső és belső világunkat, és ez az átélés
attól lesz a miénk, hogy egyes jelenségekre ránk jellemző módon
válaszolunk. Sok-sok külvilági (és belső) hatás érzéketlenül hagy
bennünket, vagy gépiesen válaszolunk rájuk.
De ami igazán érdekel bennünket, azt a hatást kitüntetjük
figyelmünkkel, mintegy kiemeljük, fenntartjuk belső világunkban, és
szervezetünk életében fontos szerepet adunk e hatás érvényre jutásának.
Ez a jelenség pedig a fehérjék léténél sokkal alapvetőbb.
Lehetséges, hogy a Nap fehérjék nélkül is képes érzékeny lényként
figyelni önmagát és a világot, és rá jellemző módon viselkedni,
válaszolni a számára fontos hatásokra?
Az élet attól élet, hogy kitüntet egyes jelenségeket a többnyire érdektelen, haszontalan
hatásokkal szemben. Az élet alaprugója, alapvető mozgató ereje
közvetlenül ebben a kitüntető hatásban jelentkezik, ez a kitüntető
hatás, az érzékenység alkotja belső életünk alapját. Az érzékenység a
belső megközelítés alapján akkor válhat az élet kétségtelen jelévé, ha
folyamatosan jelen van, ha folyamatosan kitüntet bizonyos hatásokat a
legtöbb más hatással szemben. Az élő szervezetek a legtöbb környezeti
hatásra közömbösek, érzéketlenek, de egyes ingerekre rendkívüli
érzékenységgel válaszolnak, és ez az
ingert hordozó hatás energiájának óriási mértékű belső felerősítésével
jár együtt. Rendkívüli erősítés, áttétel az élettelen világban is
fellép. Ilyen például a gyufa fellobbanása, még inkább a gránát
becsapódása okozta robbanás, vagy a lavina beindulása.
Bár ezeknél a folyamatoknál egy kis energiát hordozó kezdőfolyamat nagy
energia-felszabadulásra vezet, vagyis megjelenik a nagy áttétel, de ez
az áttétel csak egyedi, egyszer jelentkezhet. Az olyan kő-lavina, amely
folyamatosan képes lenne a hegy egészét lehordani a lábához, vagy még
inkább, amelyik képes lenne a hegy magasságának megőrzése mellett egyre
újabb lavinákat létrehozni, és a lavinákban a hegy tömegének
többszörösét lehordani, már önfenntartó, érzékenység-fenntartó, és így
figyelemreméltóan hasonló
az élő rendszerekhez. Egy fizikai rendszer lehet érzékeny, de ha
fizikai, akkor érzékenysége egyszeri, egy-lépéses. Akkor jelenik meg a
biológiai érzékenység, amikor folyamatossá válik. A folyamatos
érzékenység folyamatos öntevékenységgel párosulva pedig olyan alapvető élet-ismertetőjegy, amely alkalmas a kozmikus élet kimutatására is. A kozmikus élet kulcsjelensége az érzékenységet mutató, folyamatos öntevékenység.
Napbiológia
A Nap tudományát ma úgy hívják: napfizika. Ezzel a legelső
lépéssel azonban már kívül is kerülünk a minket érdeklő területről,
hiszen minket éppen az érdekel, élő-e a Nap vagy sem! A Nap első nagy
kérdése tehát az kell legyen: létezik-e, kellene-e léteznie
napbiológiának, vagy a napfizika minden fontosat el tud nekünk mondani a Napról?
A
“napbiológia” elnevezés szükségességét Csizsevszkij, az ismert orosz
tudós, a kozmikus és légköri eredetű fizikai hatások életfolyamatokra
gyakorolt hatásának úttörője vetette fel. Ő a “héliobiológia”
tudományának elismert atyja, aki először ismerte fel a légköri ionok
egészségre és viselkedésre vonatkozó jelentős hatását is. 1939-ben
Csizsevszkijt távollétében az “International Congress on Biological
Physics and Space Biology” elnökéül választották New York-ban, elismerve
kora biofizikájához való hozzájárulásának alapvető jelentőségét.
Számunkra,
élőlények számára egy élőlény elsősorban élő mivoltában érdekes. Furcsa
lenne, ha az élőlényeket kizárólag fizikai oldalról szabadna vizsgálni.
A madártan, halbiológia, kutya-élettan tudományából madár-fizika,
halfizika, kutya-fizika lenne. Az ember-tanból, amely olyan szerteágazó,
mint az orvosbiológia, antropológia, pszichológia, társadalomtudomány,
művészet-elmélet, humán-tudományok, és az eddig még meg nem született
tudomány, az emberek
boldogságához szükséges tényezők tudománya, csupán egy tudomány
maradhatna: az ember-fizika. Nem lehet indokolt a Nap élő vagy élettelen
természetének alapkérdését eleve kizárni a tudományos vizsgálatok
köréből. A Nap élő természetének kérdése alapkérdés, amelynek vizsgálata alapvető jelentőségű a tudomány és világszemléletünk egésze számára.
Vulkáni napkitörések
A napkitörések a mai
napfizika szerint véletlenszerű, felszíni kisülések, a villámokhoz
hasonlóak, és így nincs közük semmiféle szervezett öntevékenységhez.
Kutatásaim során azonban rájöttem, hogy a napkitörések villám-elmélete
tarthatatlan. Egyrészt a kitörések nem véletlenszerűen jelentkeznek,
hanem csoportosan, sokszor pedig egyenesen átellenben a Nap felszínének
éppen ellenkező pontjain lépnek fel, egyidejűleg. Ez pedig arra utal,
hogy a kitörések a napmagból indulnak, és a Nap egészére kiterjedő
szerveződés részeinek tekinthetők. Másrészt, a napkitörések nem a
naplégkör jelenségei, mert a mélyből, a napmagból erednek, és inkább
vulkáni jelenségnek tekinthetők. Ezt jelzi, hogy a frissen a felszínre
bukkanó, heves tevékenységet mutató körzetek (aktív körzetek, forró
foltok) anyaga nem a napfelszínnel, hanem a napmaggal forog együtt. Erre
utal, hogy a tevékeny körzetek többnyire nehéz elemekben is
gazdagabbak, mint környezetük, és ilyen nehéz elemeket a megfigyelt nagy
mennyiségben elsősorban a napmagban lehet megtermelni. Érdekes, hogy a
Földön is vannak forró foltok, a Földön is vulkánossággal kapcsolatosak,
a földi forró foltokhoz kapcsolódó vulkánok is a földmagból erednek,
mozgásuk a földmag, és nem a földkéreg mozgását (nem a
kontinensvándorlást) követi, és a földi forró foltok vulkánjainak anyaga
is nehéz elemekben gazdagabb a szokásosnál. Még érdekesebb, hogy a
Jupiteren is vannak forró foltok, ezek is kémiai rendellenességeket
mutatnak, és ezek is kitöréses tevékenységgel járnak együtt. Ráadásul,
ez a kitöréses tevékenység szorosan együtt változik a napciklussal! De
még messzibb párhuzamokat is kimutattak. A csillagtevékenység megnő az
árapály-hatás növekedésének idején, szoros kettős csillagokban. Úgy
tűnik, a csillagokon is léteznek “aktív hosszúságok”, és ezek helyzete,
iránya összefügg a csillag kísérőinek irányával és távolságával. A Nap
kísérõi a bolygók. Figyelemre méltó, hogy a Naprendszer bolygóinak a
Napra gyakorolt árapályereje és a naptevékenység menete között feltűnően
szoros hasonlóság áll fenn!
Fontos az a tény is, hogy a bolygók a Nap körül keringve változtatják a Naprendszer tömegközéppontjának
helyét. Bár a bolygók össztömege a Napénak csak mintegy ezreléke, nagy
távolságuk miatt képesek a Naprendszer tömegközéppontját időnként a Nap
felszínén kívülre helyezni. Mivel a Naprendszer minden égitestje a
tömegközéppont körül kering, ezért a Nap a bolygók
helyzetétől függően más és más pont körül kering, s ez a Napon belső
áramlásokat idézhet elő. Érdekes, hogy nemcsak a bolygók árapályhatása,
de a Nap mozgása a Naprendszer tömegközéppontja körül is éppen a
naptevékenység kb. 11 éves periódusát mutatja!
Lehetséges, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn – de ehhez megfelelő
erősítésnek kell működnie a Napon. A bolygók árapályhatása a Napra
ugyanis rendkívül gyenge, és a Nap tehetetlenségi mozgása a Naprendszer
tömegközéppontja körül nem sokkal erősebb.
A Nap tánca
A
kérdés megoldása éppen az erősítésen, azaz a Nap rendkívüli
érzékenységén fordul meg. Ha a Nap egyszerű, érzéketlen fizikai
rendszer, akkor ilyen erősítés nem jöhet szóba. Ha viszont a Nap egyes
parányi hatásokra rendkívül érzékenyen képes válaszolni, nagy
erősítéssel, akkor a bolygóhatás parányi volta ellenére is képes lehet
jelentős szerepet játszani a naptevékenység előidézésében – ahogy a
lepke látványa parányi energiát jelentő hatást gyakorol szervezetünkre,
mi mégis képesek vagyunk belső energiáinkat mozgósítva szervezetünket a levegőbe röpítve a lepke után futni.
A
Nap a Naprendszer tömegközéppontja körül egyáltalán nem egyenletes
körpályán, hanem inkább hurok-alakú, éles kanyarokkal bíró pályán mozog.
Egy-egy ilyen éles kanyarban, amelyek általában
~11 évente követik egymást, a Nap rövid idő alatt felgyorsul, illetve
lelassul, 9 m/s sebességről akár 16 m/s-ra és vissza. Ennek
következtében a Nap a bolygórendszertől a kanyarokban óriási energiát
kap, és ezt – vagy ennek nagy részét – vissza is adja
a bolygórendszernek lelassulásakor. Ha az energiaátadás nem a Nap
egészében egyenletesen szabadul fel, hanem a földrengésekhez hasonlóan
egy-egy gócpontban, ahol például erős a mágneses tér, akkor olyan forró
buborékok jöhetnek létre, amelyek számításaim szerint könnyen elérhetnek magas, többszáz millió fokos hőmérsékletet is.
A
részletes számításokat Ágoston Gáborral közös együttműködés alapján
végeztem el. Számításainkban mindenféle energiaveszteséget, a buborék
hőtágulását és tágulása miatti lehűlését, a forró buborékból távozó
sugárzás okozta lehűlést és a buborékra ható súrlódási erők hatását is
figyelembe vettünk a forró buborék felhajtóereje és a benne
magenergiával felszabaduló hőenergia mellett. Eredményünk szerint már
egytized-ezreléknyi melegedés (DT~104 K)
esetén is képesek a buborékok létrejönni és elindulni, bár ekkor még
csak néhány kilométert képesek megtenni. Ha azonban a fűtés eléri a
10%-os mértéket (DT~106 K), a buborékok már több mint 120 000 km-es pályát futnak be! Ha a buborékok nagyobb
kezdőenergiával indulnak, képesek kijutni a Nap felszínére (lásd az 1.,
2., 3. ábrákon). A felszín közelébe érve a forró buborékok még mindig
jelentős energiatöbblettel bírhatnak, miközben sebességük elérheti az
5-15 km/s értéket. Ez a sebesség azért különösen
figyelemre méltó, mert ahogy a Nap magjából a felszín felé haladunk, és
csökken a hőmérséklet és a sűrűség, a hangsebesség a 400 km/s értékről a
felszín közelében éppen 10 km/s-ra csökken. Más szóval: amíg a buborék
energiatöbblettel rendelkezik, és
kifelé haladva egyre nagyobb sebességre gyorsul a rá ható felhajtóerő
hatására, addig környezetében a hangsebesség egyre csökken, és a két
sebesség, a buboréké és a környezet hangsebessége éppen a napfelszín
közelében találkozhat. Mivel pedig a hangsebesség
elérésekor a buborék hirtelen összenyomódik és felbomlik, energiája jó
része nagysebességű részecske-nyaláb létrehozására fordítódik. A felszín
alól kilövődő részecskenyaláb a buborékkal magával hozott, maga előtt
tolt és meghajlított erővonalak formálta hurok közepébe, a huroktetőbe
lövődik be, ami szépen egyezik azzal a megfigyeléssel, hogy a
napkitörések rendszerint az emelkedő erővonal-hurkok közepénél és azok
felett lépnek fel (4. ábra). Ráadásul, az emelkedő buborék
többletenergiája éppen a megfelelő nagyságrendű ahhoz, hogy fedezze a nagy napkitörések energiáját!
Életszervező fény
Ha
a napkitörések a bolygóhatásokból eredő fűtés hatására a napmagból
erednek, akkor a Nap rendkívül érzékeny rendszerként viselkedik a
bolygóhatásokkal szemben. A fűtés hatására megnő a buborék hőmérséklete,
és így felgyorsulnak magreakciói is, és ez könnyen egy önerősítő
folyamatra vezethet. A Nap képes belső energiáit mozgósítva felerősíteni
egyes külső hatásokat, és így alapvetően érzékeny, ingerlékeny
szerveződésként viselkedni és ez
lehet a naptevékenység alapvető oka. A folyamatos érzékenység és
öntevékenység viszont az élet legfontosabb, legalapvetőbb
megnyilvánulása, maga az élet! A Nap tehát – tevékenységének fizikai
oldalát tekintve is – élő szervezetként viselkedik!
Popp
és munkatársai nemrég megjelent tanulmányukban kísérleti úton
megerősítették a napfény különleges biológiai hatását! Fekete bodza
levelét kitették napfény hatásának, és mérték a levél által kibocsátott
biofotonok jellemzőit. Eredményük, amit az 5. ábra mutat, jelzi a
biofotonok jól rendezett eloszlását. Amikor ugyanezt a bodzalevelet nem
napfény, hanem egy mesterséges fényforrás fényének tették ki (6. ábra), a
levél biofoton-kibocsátásának jellege alapvetően
megváltozott. A levél fénykibocsátása szinte teljesen véletlenszerűvé,
kaotikussá, rendezetlenné vált, mindenféle tulajdonságú foton hasonló
mennyiségben keletkezett, megszűnt a biofotonok eredeti, természetszerű
jól-rendezett eloszlása. Ez pedig – ha
a kísérleti eredményt feltételesen átvisszük az emberi világba – úgy
tűnik, azt jelzi, hogy a természetes fény hatására szervezetünk belső
viszonyai rendeződnek, a mesterséges fény besugárzására pedig belső
rendezettségünk felbomlik! Ezzel fontos kísérleti
bizonyítékot találtunk arra vonatkozóan, hogy a napfény
információtartalma és biológiai szerepe lényegesen eltér a mesterséges
fényétől.
A
Napot a mai tudomány mostanáig egyszerű, nem különösebben alapvető
jelentőségű gázgömbnek tekintette. Az általunk elvégzett több évtizedes
munka eredményeképpen azonban úgy látszik, megalapozottan mondható, hogy
a Nap lényegesen több ennél, és olyan alapvetően új szempontok alapján
is figyelemre, tudományos kutatásra érdemes, mint például az elméleti
biológia szempontjából. De felbukkan itt még egy alapvető kérdés. Ha a
Nap élő szervezet, akkor valamiféle módon olyan lehetőségekkel is
rendelkezik, amelyekkel a fizikai rendszerek nem. Hogyan lehetséges ez?
Végtelen szabadság
A Nap fizikai értelemben valóban egy óriási
gázgömb. Gázból áll, tehát atomjai, elemi részecskéi között nem áll
fenn szilárd kötés, és így ezek szabadon mozdulhatnak el egymáshoz
képest. Mivel pedig a Nap rendkívül sok részecskéből áll (számuk több
mint 1057!), ezért a Nap jóval szabadabban képes
mozogni (sokkal “lazább”), mint bármely földi növény, állat vagy ember!
Ez a felismerést a fizika nyelvén úgy fejezhető ki, hogy a Nap
szabadsági fokainak (a fizika által megengedett mozgási lehetőségeinek)
száma gyakorlatilag végtelen. A kérdés az, él-e
a Nap ezekkel a fizikailag lehetséges szabadsági fokokkal?
Felhasználja-e mozgási lehetőségeit élettevékenysége fenntartására?
Vizsgálataink szerint a Nap rendkívüli érzékenységgel bír, ha mágneses
tevékenységének eredetében olyan parányi külső hatás, mint a bolygóké,
szerepet tud játszani. Ha pedig így van, akkor a Nap nemcsak hogy
alapvetően nyílt és az egyensúlytól távoli rendszer, az élőlényekhez
hasonlóan, hanem alaptevékenységében távvezérlés is szerepet játszik! Ez
a távvezérlés pedig alapvetően hasonlít
az ingerelhetőséghez, amennyiben nem minden hatás és nem gépiesen vált
ki érzékeny válasz-folyamatot. A Nap belső viszonyai (szabad-energia
tartalma) szabják meg, mikor melyik külső hatás válik jelentőssé. Ha
pedig olyanok a belső viszonyok, hogy lehetővé
teszik a forró buborékok létrejöttét, akkor a kívülről kapott energia
jelentősen fölerősödhet, és képessé teheti a forró buborékokat arra,
hogy napkitöréseket hozzanak létre, ezzel olyan hatásokat váltsanak ki,
amelyek a bolygók mozgását és forgását is befolyásolják.
Az
élet titka a szabadsági fokokkal indul, és abban áll, hogy miféle
folyamatok beindítására fordítódnak a fizikai feltételekkel egyértelműen
meg nem kötött szabadsági fokok lehetőségei. Ezen a szálon
továbbhaladva juthatunk el a földi és a kozmikus élet mélyebb, eddig nem
sejtett természetének megismerése felé (lásd G.A.: Az Élő Világegyetem
Könyve, Válasz Könyvkiadó, 2002). A fizikai kényszerekkel meg nem kötött
lehetőségek összetettséggel hatványozottan arányosan növekvő számával
nő abiológiai,
élő viselkedési lehetőségek tárháza. A biológiai lehetőségek
megvalósításával pedig az anyag elszakad az élettelenség maszkjától,
kitör a fizikai okság zártságából, és belép a biológiai okság, az élet
birodalmába.
Óriási varázsszem
Érdemes szemléletes képet alkotni
a Nap természetéről nyert felismeréseinkből. Képzeljük el, hogy a Nap
szobánk falán él, kicsiben! Ez a csodálatos természeti élőlény
meglehetősen fura szerzet lenne, minden földi élőlényhez lényegében
hasonlító, mégis szokatlanul eltérő. Kis gömbje varázsszemként
lüktetne, saját maga által előidézett ritmusban, hol gyorsabban, hol
lassabban, szinte filmre való változatosságban, amelyet varázslatosabb
élmény lenne követni, mint a kandalló tüzének lángnyelveit. Felszíne
egyre remeg, vibrál, és érdekes módon
ezek a remegések az öt perces időszak körül tömörülnek. Közben a
felszín egyes helyein sötét foltok jelennek meg, egyes helyeken
csoportosan, többezerszeresre erősödő mágneses térrel, a szobánkban
található vas-tárgyakat is mozgásba hozva. A foltok között
a napfelszín a méhkas lépesmézéhez hasonló sejt-szerkezetet mutat, a
sejtek közepe világosabb, ott a napanyag felbugyborékol, széle sötétebb,
ott a napanyag alábukik. A kisebb sejtek százezreit nagyobb sejtek
foglalják magukba, a nagyobb sejteket még nagyobbak,
s ezek együtt lefedik a Nap egész felszínét, ahogy egyes állatok bőrét a
jellegzetes foltok. A napfoltok, áramlási sejtek élete legalább olyan
változatos, mint a földi időjárás. A foltok megjelenésekor a Nap
egészének mágneses tere is fölerősödik,
a Nap mágneses erővonalakat ereget ki magából, furcsán kaszáló
hajszálvékony kezeket-lábakat, de ezekkel mégis képes megmozdítani a
bolygóközi anyagot, befolyásolni a földi időjárást, sőt, a környezetével
való kölcsönhatás révén mágneses terével saját forgási
sebességét is szabályozni tudja. Ezt a mágneses fonal-rendszert a Nap
gömbje magától levedli. Vedlési időszakai 11 földi évenként köszöntenek
be. A levedlett régi mágneses teret ellenkező irányítású, friss mágneses
térrel pótolja, az északi és déli féltekék
között a mágneses erővonalak irányítása hipp-hopp! – felcserélődik.
Eközben ez az égi gömb saját tengelye körül is elfordul, 27 földi nap
alatt téve meg egy fordulatot. Mágneses kezeit-lábait szaporán eregetve
magából furcsa mágneses mintázatok jelennek
meg rajta, s ezek a forgás révén az egész kísérőrendszert, a bolygókat
mind végigseprik. A mágneses mintázatokban hevesebb tevékenység zajlik,
mint egy hangyabolyban. Időnként óriási kitörések lépnek fel, és ezek
révén a Nap képes anyagot is kidobni magából,
égi parittyaként messze küldeni mágneses erőteret hordozó
anyag-csomagjait. A bolygók mozgása egyáltalán nem hagyja érzéketlenül
ezt a fura szerzetet: gömbi szimmetriái, mintázatai a
bolygó-szimmetriáktól függően sorra megbomlanak, érzékeny belső folyamatokat,
újabb kitöréseket indítanak el. Hogy képet alkothassunk a Nap
érzékenységének hajmeresztő mivoltáról, képzeljük el, hogy a napmag
határa megfelel egy tengerfelszínnek, a bolygóhatás pedig egy lepke
elröpülésének a tenger felett. Ebben a hasonlatban
a Nap érzékenysége a bolygóhatásra azt jelenti, hogy a lepke
megjelenése hatására a tenger felszíne hullámozni kezd, és a hullámok a
tengerből egyre több energiát vesznek magukhoz, s olyannyira
tornyosulnak a lepke felé, hogy ettől a tenger felszíne feletti égbolt
megváltozik – hiszen a Nap egész szerkezete együtt változik a
naptevékenységgel! S nemcsak az ég alakul át a hullámok felett, de a
hullámok arra is képesek, hogy olyan rakéta-kilövőt építsenek magukból,
ami a lepke röpte irányában anyagot is lő ki, ráadásul úgy, hogy ettől a lepke belső világa is átalakul – hiszen a naptevékenység befolyásolja a földi időjárást!
Élő Naprendszer
Mindezen
jelenségek mögött ott zajlanak a Nap belsejében mindmáig alig feltárt,
kimeríthetetlen gazdagságban a Nap belső világát szervező folyamatok.
Számunkra, földi élőlények számára élettevékenységeink egyik
legalapvetőbbje a vérkeringés, mert ez juttatja el szervezetünk minden
parányi részébe az éltető energiát. A Nap saját mozgása, amint láttuk,
elsősorban mágneses tereinek mozgatását
jelenti. Ebben az összefüggésben a Nap belső vérkeringési rendszerének a
mágneses tér keletkezését, fenntartását és a Nap egészére kiterjedő,
folyamatos szállítását kell tekintenünk. Érdekes, hogy a Nap mágneses
terei valóban nem egyszer s mindenkorra
adottak, vagy lassan gyengülők – fordítva: a Nap folyamatosan termeli,
fenntartja és öntevékeny áramlási rendszerei segítségével a Nap
belsejének egészét átjáró, a vérkeringéshez körfolyamat mivoltában is
hasonló folyamatban saját mágneses terét!
Ha meggondoljuk,
hogy ez a szobánk falán emberközelbe kerülő, mégis égi élőlény
ugyanakkor rendkívül öreg, akkor nemcsak állandóságát, változékonyságát,
öntevékenységét, érzékenységét, távvezérlési kapcsolatrendszerét, hanem
rendkívüli életképességét is megcsodálhatjuk.
Ez a varázsszemként hunyorgó-remegő égi szervezet öregebb, mint a föli
élet, öregebb, mint a Föld, szinte egykorú a Világegyetemmel, és mégis
ma is üde és fiatal, életadó hatása töretlen. Ha a Világegyetem egy
óriás élőlény, a Nap közvetlenül ezen élőlény családjához tartozik, családtag a Világegyetem minden titkot, bennünket is magába foglaló égi családjában.
Grandpierre Attila
csillagász
Köszönöm az érdekes cikket!Nekem tetszett!
VálaszTörlésMost kezdtem hirdetni én is szűk körben, hogy ahogy minket se képesek a hangyák felfogni, úgy nem értjük mi se a csillagokat, pedig lehet ők is éppúgy élőlények mint mi, csak az ő életciklusuk teljesen más. Másik oldalról megközelítve: Isten léte évezredek óta kérdés, vagy inkább vita tárgya, bele is halt pár százezer ember az idők folyamán. Pedig csak az égre kell néznünk. Belőle jöttünk létre mi is.
VálaszTörlésOtt tartasz, ahol pár száz éve az emberek. Amit nem értesz, abba belemagyarázod Istent.
TörlésGaya elkezdte átrendezni a bolygót!A Teremtő ZÖLD utat adott!Hamarosan mindenre fény derül!"Névtelen" inkább vállalná magát!
Törlés Az Élet a VilágTudat kontrollja alatti anyag önszerveződése által kialakított rendezettség.
VálaszTörlésValaki tudja pontosan mikor volt ez?
VálaszTörlésHa jól olvasom pont 11 éve.:)
VálaszTörlésKedves Méray..
VálaszTörlésNe hirdessél, több a kár, mint a haszon... Neked is, másoknak is...:-)
Évi
Egy megjegyzés csak. Sokan eröltetik ezt a fekete hátteret fehér betűkkel. Olvashatatlan. Nem kell feladni a design-t, de lehetne egy opció amivel fehérré teszem a hátteret és feketévé a betűket, hogy el tudjam olvasni anélkül, hogy jojózna a szemem. Köszönöm.
VálaszTörlés