A tudomány egyre inkább egyetért a költészettel a közvetlen emberi
tapasztalatok terén: már többek vagyunk, mint azok az atomok és
molekulák, melyek a testünket alkotják, most már fénylények is vagyunk.
Az emberi test által kibocsátott biofotonok, melyeket a lelki szándék
szabadíthat fel, megváltoztathatja az alapvető folyamatokat a sejtek
közötti kommunikációban és a DNS-ben.
Semmi sem bámulatosabb a nagyon valószínűtlen ténynél, mint hogy
létezünk. Gyakran figyelmen kívül hagyjuk ezt a tényt, mit sem törődve a
valósággal, tehát ahelyett, hogy nem kellene lennie semminek, nem
tudjuk miért is létezik az univerzum (ezzel szívbemarkolóan tisztában
van rajtunk keresztül), és miért nem egy önmagában teljesen öntudatlan
üresség?
Úgy vélik, hogy fény, levegő, víz, a földkéreg alapvető ásványi anyagai,
és legalább 3 milliárd évnyi információ található a diploid zigóta sejt
sejtmagjában, melyből az emberi test kialakul, és ebben a testben képes
a lélek arra, hogy legalább megpróbálja megérteni testi és lelki
eredetét.
Az egzisztenciális feltételeink puszta elmezavarára, és a testi
inkarnációra mint egészre tekintettel, valamint figyelembe véve, hogy
földi létünk részben napfényből képződik, és megköveteli a sűrített
napfény étel formájában történő folyamatos fogyasztását, lehet, hogy már
nem is hangzik annyira erőltetettnek az, hogy a testünk fényt bocsát
ki.
Az emberi test csakugyan kibocsát biofotonokat, ami ultragyenge foton
kibocsátásként ismert, mely 1000-szer alacsonyabb láthatósággal
rendelkezik, mint amit szabad szemmel tudunk érzékelni. Bár nem látható
számunkra, ezek a fényrészecskék (vagy hullámok, attól függően, hogyan
mérjük őket) részei a látható elektromágneses spektrumnak (380-780 nm),
és kifinomult modern műszerekkel kimutatható.
A fizikai és a "lelki" szem fényt bocsát ki
A szem önmagában, mely folyamatosan ki van téve a környezet erőteljes
fotonjainak, amelyek áthaladnak a szem különböző szövetein, spontán és
fény által kiváltott ultragyenge fotonokat bocsát ki. Ráadásul az volt a
feltételezés, hogy a látható fény egy késleltetett biolumineszcenciát
idéz elő a kitett szemszövetekben, magyarázatot adva a negatív utókép
eredetére.
Ezek a fénykibocsátások az agyi energia anyagcserével is, és az oxidatív
stresszel is kölcsönösen összefüggenek az emlősök agyában. És mégis, a
biofoton kibocsátás nem feltétlenül epiphenomenális. Bókkon elmélete azt
sugallja, hogy a fotonok kémiai folyamatokból szabadulnak fel az
agyban, biofizikai képeket létrehozva a vizuális képzelet ideje alatt.
Egy friss tanulmány úgy találta, hogy amikor a vizsgált személyek
aktívan elképzelték a fényt egy nagyon sötét környezetben, akkor
szándékuk az ultragyenge foton kibocsátás jelentős növekedését okozta.
Ez összhangban van azzal a feltörekvő vélekedéssel, hogy a biofotonok
nem csak a sejtek anyagcsere melléktermékei, hanem mivel a biofotonok
intenzitása magasabb lehet a sejteken belül, mint azon kívül, az elmének
lehetősége van elérni ezt az energia összetevőt, hogy belső fizikai
képeket hozzon létre a vizuális érzékelés és a képzelet ideje alatt.
A sejtjeink és a DNS-ünk biofotonokat használ az információ tárolására és továbbítására
Úgy tűnik, hogy a sejtek a biofotonokat használják számos élő
organizmusban a kommunikációhoz, mely megkönnyíti az energia/információ
átvitelt, ami több nagyságrenddel gyorsabb, mint a kémiai diffúzió. Egy
2010-es tanulmány szerint "sejttől sejtig biofoton kommunikációt
mutattak a növények, a baktériumok, az
állati neutriophil granulociták és a vese sejtek." A kutatók bizonyítani
tudták, hogy "... a különböző színképű fénystimuláció (infravörös,
vörös, sárga, kék, zöld és fehér) a gerincvelői szenzoros vagy motoros
ideggyökök egyik végén jelentős biofotonikus tevékenység növekedést
eredményezett, mint a másik végén." A kutatók úgy értelmezték a
felfedezésüket, hogy azt sugallták "... a fénystimuláció biofotonokat
generálhat az idegi szálak mentén végezve, feltehetően idegi
kommunikációs jeleket."
Akkor is, ha lemegyünk a genomunk molekuláris szintjére, a DNS is
beazonosítható, ami szintén forrása a biofoton kibocsátásnak. Az egyik
szerző azt mondja, hogy a DNS olyan biofoton függő, hogy
excimerlézerszerű tulajdonságai vannak, lehetővé téve, hogy stabil
állapotban létezzen távol a hőmérsékleti egyensúly határértékén.
Technikai értelemben a biofoton egy elemi részecske vagy fénykvantum,
mely nem termikus eredetű a látható és az ultraibolya spektrumban,
melyet a biológiai rendszerek bocsátanak ki. Úgy vélik, hogy ezek
általában a sejtjeinken belüli energia-anyagcsere eredményeképpen jönnek
létre, vagy még hivatalosabban, "... biokémiai reakciók mellékterméke,
melyeket a bioenergetikai folyamatok gerjesztenek a molekulákban, amely
magában foglalja az aktív oxigén fajokat."
A szervezet cirkadián biofoton teljesítménye
Mivel a test változásainak anyagcseréje cirkadián
módon megy végbe, a biofoton kibocsátás is változó a napszakoknak
megfelelően. A kutatás feltérképezte a különböző anatómiai helyeket a
szervezetben, ahol a biofoton kibocsátás erősebb vagy gyengébb, az adott
napszaktól függően:
"Általában a test felett a fotonok száma alacsonyabb volt reggel, mint
délután. A mellkasi, hasi régió bocsátott ki a legalacsonyabban és a
legfolyamatosabban. A felső végtagok és a fej régiója bocsátotta ki a
legtöbbet, és egyre nagyobb mértékben a nap folyamán. Az alacsony, a
közepes és a magas kibocsátás színképi elemzése a jobb lábnál, a
homloknál és a tenyereknél nagy, spontán kibocsátást mutatott a 420-470
nm-es tartományban. A tenyér központi részének kibocsátása nagyobb
részben járult hozzá a 420-470 nm-es spektrum tartományban a spontán
kibocsátás során ősszel és télen. A kézből származó késleltetett
lumineszcencia spektruma jelentősebb kibocsátást mutatott ugyanabban a
tartományban, mint a spontán kibocsátás."
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy "a színképi adatok arra
utalnak, hogy a mérések talán jó mennyiségi adatokat nyújtanak az egyes
minták peroxidatív és antioxidatív folyamataira."
A meditáció és a gyógynövények befolyásolják a biofoton teljesítményt
A kutatások találtak egy oxidatív stressz-közvetítette különbséget a
biofoton kibocsátásban a meditálók és a nem meditálók között. Azok, akik
rendszeresen meditálnak, hajlamosak az alacsonyabb ultragyenge foton
kibocsátásra (biofoton) , melyről azt feltételezik, hogy az alacsonyabb
szabad gyökös reakciók előfordulásából ered a testükben. Egy klinikai
vizsgálatban, melyben a szakemberek a transzcendentális meditációt
vizsgálták, azt találták:
"A legalacsonyabb biofoton kibocsátást két alanynál mérték, akik
rendszeresn meditálnak. Az emberi biofoton kibocsátás színképi analízise
arra utal, hogy az ultragyenge kibocsátás valószínűleg, de legalább
részben, tükrözi a szabad gyökös reakciókat egy élő rendszerben. Ezt
igazolja, hogy a különböző fiziológiai és biokémiai változások követik a
hosszútávú meditációs gyakorlatot, és ez arra utal, hogy a meditáció
hatással lehet a szabad gyökök tevékenységére."
Érdekes módon a gyógynövények hatása jól ismert a stressz csökkentésében
(ideértve a kortizol szintjének mérhető csökkenésének előidézését), és
kapcsolódik a fokozott oxidatív stresszhez, melyet klinikailag
teszteltek, hogy csökkenti a biofoton kibocsátást az emberi alanyoknál. A
rhodioláról ismert, a Fitoterápiás Kutatás lapjában egy 2009-es
tanulmány szerint, hogy azok, akik a gyógynövényt fogyasztották,
jelentős csökkenést mértek a fotonkibocsátásban, összehasonlítva a
placebo csoporttal.
Az emberi bőr rögzítheti a napfényből származó energiát és információt
Talán a legkülönlegesebb az egészben az a lehetőség, hogy a testünk
felszínén található sejtek képesek hatékonyan csapdába ejteni az
ultraibolya sugárzásban lévő energiát és információt. A Fotokémiai és
Fotobiológiai Folyóiratban közölt 1993-as tanulmány, melynek címe,
"Mesterséges napfény besugárzás okozta ultragyenge fotonkibocsátás az
emberi bőr fibroblasztjaiban" felfedezte, hogy amikor mesterséges
napfény forrást alkalmaztak egészséges személyeknél, vagy
fényérzékenyeknél jellemzően hiányos DNS javító mechanizmusokkal, sokkal
magasabb ultragyenge fotonkibocsátást indukált (10-20-szoros) a
fényérzékeny csoportban. A kutatók ebből a kísérletből arra
következtettek, hogy "Ezek az adatok azt sugallják, hogy a fényérzékeny
sejtek hajlamosak elveszíteni az ultragyenge fotonok tárolásának
hatékonyságát, jelezve, hogy létezik egy hatékony sejten belüli
fotoncsapda rendszer az emberi sejtekben." Az újabb kutatások is mérhető
különbségeket azonosítottak a normál és a melanomás sejtek biofoton
kibocsátásában.
A test biofoton kibocsátását a Nap és Hold erők szabályozzák
Úgy tűnik, hogy a modern tudomány most ért el annak felismerésére, hogy
az emberi test képes közvetlenül venni és kibocsátani az energiát és
információt, mely a Napból érkezik.
Van egy növekvő felismerés, hogy a Nap és a Hold befolyásolja a biofoton
kibocsátásokat a gravitációs hatások révén. A közelmúltban
búzacsírákból származó biofoton kibocsátásokból Németországban és
Brazíliában úgy találták, hogy azok transzkontinentálisan szinkronban
állnak a luniszoláris árapállyal. Tény, hogy a luniszoláris árapály
erőről, melyhez a Nap 30 százaléknyi, a Hold 60 százaléknyi kombinált
gravitációs gyorsulással járul hozzá azt találták, hogy számos növényi
növekedési jellegzetességet szabályoz a Földön.
A szándék a fiziológia életereje
Még az emberi szándék, az úgynevezett szellem a gépben is lehet gyakorlatilag alapja a biofotonoknak.
Egy nemrég az Investigacion Clinica
folyóiratban megjelent írás, melynek címe: "A szándék erejének bizonyítéka", szintén ezzel a kapcsolattal foglalkozott:
"A szándékot úgy definiáljuk, mint egy irányított gondolat, mely egy
meghatározott cselekedetre irányul. A gondolatok irányulhatnak élettelen
tárgyakra, és gyakorlatilag minden élő dologra az egysejtűektől egészen
az emberig. A kibocsátott fény részecskék (biofotonok) úgy tűnik, hogy
az a mechanizmus, amelyen keresztül a szándék kifejti a hatását. Minden
élő szervezet kibocsát állandó fotonáramokat, mely azonnali nem lokális
jeleket jelent egyik testrésztől a másikig, vagy a külső világ felé. A
biofotonok a DNS sejteken belül vannak tárolva. Amikor a szervezet
beteg, megváltozott biofoton kibocsátást okoz. A közvetlen szándék
elektromos és mágneses energiaként nyilvánul meg, és a fotonokat árammá
rendezi. Úgy tűnik, hogy a szándékunk magasan összefüggő frekvenciaként
működik, mely képes megváltoztatni az anyag molekuláris szerkezetét.
Hogy a szándék hatékony legyen, ki kell választani a megfelelő időt.
Sőt, az élőlények kölcsönösen szinkronizáltak a föld és mágneses
erejének állandó változásaira. Bebizonyosodott, hogy a gondolat
energiája megváltoztathatja a környezetet. A hipnózist, a stigma
jelenséget és a placebo hatást is figyelembe kell venni, mint egyfajta
szándékot, mint egy instrukciót az agy számára, egy bizonyos
tudatállapot alatt. A spontán gyógyulásos esetek, vagy a távolból
gyógyítás súlyos betegeknél egy rendkívül erős szándékot jelentenek,
hogy irányítsák a betegségeket, melyek az életünket fenyegetik. A
gyógyítás szándéka valamint a hit befolyásolják a gyógyulás
hatékonyságát, és elősegítik a gyógyulást. Összefoglalva, a gondolat és a
tudat vizsgálatai egyre inkább alapvető szempontokká válnak, és nem
pusztán másodlagos fontosságú kérdések, melyek gyorsan elvezetnek a
biológia és az orvostudomány paradigmáinak mélyreható változásához."
Tehát a tudomány egyre inkább egyetért a közvetlen emberi
tapasztalattal, hogy jóval többek vagyunk, mint az atomok és molekulák,
melyekből a testünk felépül. Olyan lények vagyunk, akik fényt bocsátanak
ki, kommunikálnak vele, hiszen valójában fényből jöttünk létre.
Forrás. Új vilagtudat
greenmedinfo
2013. július 17., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése